Riportok a kanadai vadonból

HOLD  ON. Láttam az ÉSben Egressy írását, és úgy tudom, írt ilyen szójátékos címmel könyvet is. És erről ma hajnalban eszembe jutott, a gyerekkoromból való kikandikálásom idején sokat agyaltam azon, hogy milyen szakmát sajátítsak el. Semmi tervem nem volt erre vonatkozóan, de azt tudtam, hogy alig van foglalkozás, ami valóban számít. Azt akkor még nem tudtam, hogy mára a színészet is ide fog tartozni, de már láttam, hogy apám tanári állása annyit sem ér, mint aki vizet gereblyéz. Mert a diákok már abban az időben is szarba sem vették a tanárokat (ma meg már a szar is fölé értékelést jelentene). Annak idején hallottam a suliban, hogy van olyan foglalkozás, hogy „szelenográfus”, ami holdtérképészt jelent. Nem sokkal előtte volt az 1969-es holdra szállás, amikor Amstrong azt recsegte át, hogy ez egy kis lépés neki, de szerinte majd nagy lépés lesz az emberiségnek. És már akkor beszéltek olyant a jövőlátók, hogy hamarosan telkeket árusítanak odafent, és szükség lesz emberekre, akik majd föltérképezik Holdat. Én már rögtön a sötét oldalra gondoltam specializálni magam, amit még teleszkópokkal sem fedeztek fel. Pionír leszek! De nem olyan vérpiros kendővel a nyakamon, amit abban az időben kötelező volt viselni állami ünnepeken, vagy amikor Tito látogatott el Topolyára. Soltis mesélte, hogy állítólag nagy fekete autóban vonult el a piros kendős diákok és integető felnőttek sorfala közt, és egy gyerek fölmászott a fára, mert onnan akarta meglátni a predsedniket, de az apja leparancsolt a fáról. És amikor az vonakodott lejönni, rá üvöltött, hogy „nem jössz le mindjárt, mert megbaszom anyád a precednik előtt!” (Ha is szinte hallom a halott barátom kacagását, amit utána hallatott, hogy ezt elmesélte nekem.) Szóval, amikor a pályaválasztáson agyaltam, a Hold sötét oldalán szerettem volna úttörő lenni, pláne, amikor meghallottam az akkori listavezető dalt a Pink Floydtól: Dark side of the Moon. Ma éjjel telihold volt. Én ott voltam fent, a Hold  on. nfl