Tegnap szinte minden hírekben bemondták, hogy a tigáz alkalmazottai nem csak hogy mágnessel manipulálták a gázórákat, de ezt felsővezetői utasításra tették, és a csalásért cserében jutalékot kaptak. Az undortól és utálattól szinte hányingerem lett. Ezt a kisemmizett és tönkretett népet meglopja a gázszolgáltató, s ez még nem elég, ledöntik utolsó bástyáját: a becsületét!... Kiszolgáltatják saját tolvaj érdekeiknek: mert miként a hírekből kiderült s miként fentebb mondottam – ezt vezetőségi utasításra tették. És nem elég, hogy több százezres fogyasztást hoztak ki ott, ahol annak csak töredéke volt… de ha lebukott a manipulációjuk, akkor a fogyasztót fogták perbe, hogy ő követte el a csalást! Még egyszer elismétlem: az undortól és a hatalmi ágak iránti gyűlölettől felfordult a gyomrom, és hányingerem lett. Ezek után te vagy én miért fizessük be kötelességtudó állampolgárként a bármilyen számlát, ha ott lebeg felette a gyanú, hogy manipulálták. (Fél évvel ezelőtt pl. nekem a telenortól jött egy hihetetlenül magas összegű számla, amit nem fizettem be, s azóta nincs is telefonvonalam.)

Mindig utáltam és gyűlöltem a mindenkori hatalmakat: apáskodó vezetőket, személyi kultusszal zsarnokoskodó diktátorokat… többnyire az igazgatóimat is, hiszen ők is a maguk területén manipulálták és meglopták az adott közösséget, színházukat (sasjózsef, lénerpéter, halasiimre satöbbi… ), lenyúlták a támogatásokat, de ez nagyságrendben nem hozható egyenlőségbe az erőszakszervezetek korrupcióival: ezek csak az egyén – adott esetben az igazgató életszínvonalát és bankszámláját növelték. De nézzük meg az elmúlt hónapok híreit: a rendőrségi vezetőket pórázon vezették el, mint a kutyákat: nem csontot loptak a konyhából, hanem fűt-fát, vizovickik bűntársai lettek, korrumpáltak és őket korrumpálta fű és fa… Akik gyilkoltattak is ha kell, s ha kell, saját rendőrkollégáikat lövették a Dunába a Hajógyári-sziget közelében. Ők ölték meg, vagy miattuk lett öngyilkos Kuzma Mihály, a hajdani békésmegyei szervezett bűnözés elleni becsületes rendőrfőnök (nyugossza Isten), amikor az olajmaffiát akarta felgöngyölíteni. S akkor még nem említettem a 2006. októberi rendőrterror felelőseinek cinizmusát, akik az akkori államhatalomtól bűntettükért kitüntetéseket kaptak.

És még nem említettem az igazságszolgáltatás intézményét, mely a nemtudomén hányadék (bocs’, elírás volt, helyesen: hányadik) hatalmi ágnak számít, és tekintélye semmit sem változott az idők folyamán: ugyanolyan gyarló és gané emberek ülnek a pulpitusokon, mint ötven évvel ezelőtt a vérbírák, akik felakasztatták a forradalmárokat. Ma is többnyire ugyanúgy ott lapul az akták alatt az ítélet az első tárgyalásokon, mint Bacsó Péter Tanú című filmjében. Ma is színjáték a jogszolgáltatás, és köszönő viszonyban sincs az igazság koordinátarendszerének origójával. Ma is jelmezbe bújnak a bírák, ügyvédek és ügyészek, nevetségesen egyforma talárba, és eljátsszák előre megírt szerepüket a tárgyalásokon… de legalább olyan formabontó módon játszanák, mint például az esküdti rendszerben, melynek vannak szellemes és rögtönzött fordulatai, nem hiába a filmiparnak is kedvenc témája a bírósági tárgyalás. Vannak színdarabok, mint pl. A tizenkét dühös ember, mely két felvonáson keresztül ennek a helyszínnek ad díszletet, esküdt szereplői ott alakítják szerepüket a nyílt színen, ahogyan az amerikai igazságszolgáltatás valóságában is történik.

Szóval ma ebben a taknyos és undorító időben és korban, amikor fénylenek az esőtől a szemközti ház cserepei, a világ és a mindenkori hatalom taknyos és undorító volta tölti ki gondolataimat. Ez korbácsolja fel érzelmeimet, mint mikor a tengeri vihar hajtja a sziklás part felé a hullámokat, melyek nagy robajjal csapódnak a tarajos szirtnek, és ott darabokra törnek. Úgy érzem, engem is egyszer az igazságérzetem vihara csap a parti sziklának, és akkor végleg elveszítem túlzott érzékenységemet a világ mivolta iránt, és akkor ugyanolyan cinikus és fásult leszek, mint bárki más. Akkor már nem háborít fel, hogy a tigáz a csóró fogyasztóktól lopja a gázt,… hogy fejére állt a világ, és a rendőr a bűnöző, a bűnnel vádolt pedig egy kiszolgáltatott szerencsétlen, …hogy a bírák és jogászok komikus jelmezükben fontoskodnak, és évek elteltével hoznak nevetséges ítéleteket, satöbbi. Akkor talán elfogadom ezt a szétrohadt világot olyannak, amilyen. Akkor már meg is halhatok, mert érzékenységem a munkaeszközöm, ami nélkül felesleges élnem.

Nem folytatom. Nem nézem a szemközti háztetőt pofozó esőt. Inkább kézbe veszem Móricz valamelyik művét… talán éppen a Rokonok című regényt, s abból megtudom, hogy a korrupció és hatalmi terror nem a mai kor találmánya.

Calvero