SZAMÁR VOLT A NEVEM. Amikor kamasz koromban a környezetem csúfolni kezdett ezzel, egyáltalán nem örültem neki. Nem mondom, hogy bántott volna, csak úgy voltam vele, mint a Presser és Stohl, akik szájukat vonogatva tudomásul vették, hogy ők ezentúl a környezetül számára Pici vagy Buci lesz, de belül tudják, hogy semmi közük ehhez a névhez. Szamár lettem hát. (Mellesleg később két színházban is, ahol tag voltam, műsorra került a Szentivánéji, mégsem kaptam meg soha Zuboly szerepét, csak a Thisbét.) „Mert makacs vagy, mint a csacsi”, mondta az iskola udvarán egy nálam pár évvel idősebb fazon, s bár elég magas voltam, de ő még egy fejjel magasabb nálam, és olyan agresszív, mint egy rozsomák. Harmadszor járta a hetediket, és nem értette meg, hogy CSAK AZT fogadom el valóságnak, amiről valóban meg vagyok győződve, és nem veszem be a süket dumákat, még akkor sem, ha megvernek érte. Az első pofon után megkérdezte, hogy most is kitartok-e a véleményem mellett. És amikor igent mondtam, ismét kaptam egy pofont. De nem ütöttem vissza. A többiek bíztattak, hogy a francba, Szamár, mért nem ütsz vissza! Aztán odajött a legkedvesebb tanárom, Pletikoszity Dénes, és az agresszív rozsomáknak kiosztott két pofon kíséretében pontot tett a helyzet végére (abban a korban még a tanár megverhette a diákot). Aztán odahajolt hozzám, és azt mondta halkan: hogy ha az életben nem szegezek szembe erőt a durvasággal, mindig verés lesz a vége. Mert így működik az evolúció. Megfogadtam Dénes tanácsát (akivel felnőtt koromban jó barátságba keveredtem), és többé nem hagytam magam megverni – visszaütöttem. Többé már nem is hívott engem senki Szamárnak. És a véleményem mellet kitartok azóta is, még ha mindkét politikai oldal; minden szakma minden megalkuvó tagja, és és minden civilizáció kitaszít is magából.
Aztán amikor nyolc évvel ezelőtt Ruttkay Andi (Laura kolléganőm nővére) rám ragasztotta a Nomád nevet, úgy éreztem: levetettem az eddigi jelmezemet, ledobtam magamról a szamárbőrből készült álcaruhámat, és ettől a pillanattól kezdve beavattam a környezetemet a valódi identitásomba. Megleltem az identitás nélküli identitásomat: hogy mindig elvágyódtam oda, ahol nem vagyok, és amikor már ott vagyok – elindulok oda, ahol majd leszek. nfl
