Riportok a kanadai vadonból

HERNÁDI  JUCI  DUZZOG, mert nem szereti a mostani hatalom, s nem látják őt szívesen a propaganda-csatornáikon. Nos, bizonyságául, hogy hajnali jegyzeteim nem a tetszések beteges begyűjtése, hanem a véleményem kényszeres kinyilvánítása, az erről fogant posztom egyik oldalnak sem fog tetszeni, mégis megírom. Sok úja elemet nem fog tartalmazni. Először is azzal bizonyára nem mondok újat, hogy mindegyik hatolom szereti a rájuk szavazókat, de egyik sem szereti az őket savazókat. Előbbinek mindent beígér, aztán persze nem tartja, de savazókat pusztítja. Ennek régebben hathatós megoldása volt Recsk és Gulág, de ezt a módszert, ha mégoly csábító is a mindenkori hatalomnak, ma már rossz szemmel nézi a világ. A hatalom behízelgőn bégető birkákat szereti, akikről sok gyapjút tud lenyírni. A fekete bárányokat pedig – kinyírni! És mivel az évek során a jelenlegi hatom is úgy elbízta magát, mint amelyik hatvankét évvel ezelőtt árulással jutott a csúcsra, a mostaniaknál is kezdjük látni a felderengő három T-t. Tilt, Tűr (bár néha fogát csikorgatva és nehezen), és lelkesen Támogatja a seggnyalóit (színigazgatói székek, új PIM vezetés, satöbbi). Ugyanazt teszi, mint minden korábbi hatalom, csak éppen a hangsúlyok másmilyenek – a mostaniak még nem lövetnek a lakosságra se élessel, se gumival –, de mivel Pröhle Gergely arra vetemedett, hogy Konrádot szerepeltette a PIM-ban, eltávolítja a posztjáról, és egy kezes birkát tesz a helyébe. Meg a székely orvos este, ami mögött nem tudom mi van, de bizonyára valamelyik párthűséges faszfej pályázik az állására. És ide nyomok egy személyes példát is: jó pár évvel ezelőtt megjött külföldről egy kis nyikhaj rendező, s mivel jól feküdt a hatalomnak, máris kapott egy színigazgatói széket. És mielőtt szerződtetett volna egy szerepre, referenciákat kért tőlem. Mire én azzal vívtam ki az ellenszenvét, hogy én is referenciákat kértem róla, mert azon kívül, hogy tudtam, Fidesz-tag, egyéb rendezéséről nem is hallottam. Persze hogy ezek után nem lett harmonikus együttdolgozás. De nem csak ma, úgy a 20. században is sok értelmiségi támogatta a diktátorokat, és később senki nem hányta komolyan a szemükre. Az értelmiség, főleg ebben a magyar hazában nem szokott felelősséget érezni ilyen dolgok miatt. Ez nincs benne a természetében. Őket nyugodtan nevezhetjük prostituáltaknak, annyi csak a különbség, hogy sokkal többet keresnek, mint a négyes út mellett álló kurvák. Ha Juci annak idején a hetihetesben a Medgyessy és Gyéef kormányát ugyanolyan hevesen savazta volna, mint azt megelőzően az első Orbán kormányt, és az azt követő jelenlegit, akkor ma nem lenne gondja, és annak idején én is néztem volna azt a műsort (de ez a legkevésbé sem szempont). Vagy ha Juci, Verebeshez hasonlóan időben kiszáll abból a kínos társaságból, most nem lenne oka panaszra (és legyen mellékes, hogy Verebes nem elvből, hanem számításból szállt ki időben abból a gyomorforgató RTL-es műsorból). És nem csak a mindenkori hatalommal szembeni paranoiám mondatja velem, hogy: egyformán kell utálni minden hatalmat, akkor megóvod magad annak csókjaitól, csápjaitól és gyilkos ölelésétől. De ha csak egyiket utálod, a másiknak pedig vékonybélig benyalsz, akkor  EZ VAN,  JUCI. nfl