Riportok a kanadai vadonból

A  NEMZETI  KULTURÁLIS  ALAP  elutasította a Holdvilágnézet című regényem támogatást – ezt már említettem korábban –, de tegnap ismét felszakadtak a sebek, amikor annak a szerkesztőségnek főszerkesztőjével keveredtem ez ügyben vitába, mely szerkesztőségnek 25 éve állandó külsőse vagyok, a főnökkel pedig örök barátságban. És mivel se hazám se otthonom nem volt soha, és a színtársulatokban is mindig idegennek éreztem, ez a szerkesztőség talán az egyetlen hely volt számomra évtizedekig, ahol barátokra, hozzám hasonló vadászemberekre találtam. Nemrég egy új fotós került a laphoz, s mivel manapság már ritkán járok be, csak a FBról ismerem, és ott láttam az örvendetes hírt, hogy fotókiállítása lesz, aminek igencsak örültem, hisz a látott fotók alapján nagyon tehetségesnek tartottam. De sajnos a meghívóról azt is láttam, hogy az NKA támogatja. Bár ne láttam volna! Mert ez nekem olyan volt, mint a bikának a vörös posztó. Hisz az NKA negyedszázaddal ezelőtt az olajszőkítő emdéef valagából mászott ki az MMA-val együtt, és így végbéli kapcsolata van az örök hatalommal. A soha fel nem növő emberiség magyar példája a megosztottság, urbánus-népies, meg az egyik akadémia mindig el akarja nyomni a másikat – kiszorítani a grundról, mint a vörösingesek a pálutcaiakat. És ismét arra jutottam, hogy jobb is, hogy nem támogatják a könyvem kiadását, hisz ez többnyire a hatalommal való lepackázást jelenti: „egyszer majd kérünk magától valamit”, mondja Virág elvtárs a Tanúba. És undorodom minden hatalomtól, tehát a jelenlegitől is, nem fogadok el a kezükből semmit: farkas vagyok, nem házi eb, amely a gazdája zokniját szagolgatja. Aztán tegnap megnéztem a névsort, az NKA tagjainak listáját, és láttam ott a kálomistagáborokokat, és vigasztalt a gondolat, hogy azok többsége, akik karriert csinálnak egy korrupt világban, maguk is szükségszerűen rongy emberek lesznek. De már nem tudtam átérezni azt a jóleső keserűséget, hogy a regényem szókimondása miatt utasítottak el. Önelemzése során kiderítettem, hogy eleve úgy írtam meg a regényt, hogy felkavarja és provokálja a seggnyalókat, és ha elfogadták volna támogatásra, azt jelentené, hogy semmivel sem vagyok különb a kálomistagáboroknál, meg kurzuskurva Tyereskováknál, és más hasonló prostituáltaknál (utóbbi  Orbánról csinált képsorozatot, hogy nem ég le a pofájáról a bőr).  Ezzel egyáltalán nem azt akarom állítani, hogy ugyanannak a szerkesztőségnek az általam nem ismert, de igen tisztelt tagja lepaktált volna a hatalommal, sőt, ŐSZINTÉN gratulálok neki, hogy ez a szarházi NKA támogatta a fotóművészi kibontakozásában. A regényem pedig attól függetlenül meg fog jelenni, és a jövő évi Könyvhéten dedikálok nektek, amely eseményre már most meghívom minden olvasómat. nfl