BESZÉLGETÉS A KOPORSÓSSAL. Hogyan kerültem oda és mi célból? Ha kitérnék erre, akkor az már novella volna, és az Élet és Irodalomnak küldeném, s nem itt posztolnám el.
Amikor beléptem a műhelyébe, már késő nyári délután volt, a falon ventilátor forgott, lapjai közt behasított a poros fény. Bemutatkoztam. A koporsós egy papír zsebkendővel törölgette homlokáról a verejtéket. Később beszélgettünk. Magányos lehetett – alig akad élőkkel dolga – gondolom azért mesélt önmagáról:
– Annak idején asztalosnak tanultam. Bútort csináltam finom nyersanyagból, még szantálfából is. De ma már mindenki készet vesz farost lemezből. Finom nyersanyagra rábukkanni is olyan nehéz, mint tisztességes embert találni tekintélyes pozícióban. Ezért álltam át a koporsóra. Abban van jövő. Az embernek előre kell gondolkodnia két lépéssel, mint a sakkban, tudja hogy van.
Olyan tudom-hogy-van-ez sóhajjal felsóhajtottam: ez jó taktika arra, ha a folytatást akarjuk hallani. – És ezt milyen fából?
– Van, aki a tölgyet preferálja. A diófáról mindenkit lebeszélek.
– Miért?
– Nem ismeri a magyar nótát: „diófából nem csinálnak koporsót.”
– Nem ismerem. Másfajta zenét hallgatok. És mért nem?
– Mert az gyorsan elkorhad a földben.
– Nem mindegy odalent, hogy mennyi idő alatt? Egyébként, mennyi idő alatt? A Hamletben azt mondja a sírásó, Yorick sírjánál, hogy kilenc év.
A koporsós jól megnézett magának. Valószínűleg azon töprengett, vajon milyen kapcsolat van közöttem, és ez a mondat között.
– Lehet, hogy abban így van. Láttam egyszer egy exhumálást. Öt év után ásták ki. – Visszagondol, bólint. – Igen, öt év után. Az már nagyon szét volt esve, pedig gyertyánból csináltam. De, hogy a dió mért rohad el korábban?
– Kell, hogy legyen rá magyarázat.
– Mért, a hajnali merevedésre van? Erre sincs. Talán, mert a bükk megrepedezik, közé férkőzik a víz, és szétrepeszti. De a dió nem repedezik. Mégis korábban rohad.
– Érzelmileg milyen, hogy hát halottaknak.
– Ez egy szakma. Nem lehet beengedni érzelmekkel, mert akkor nem bírja az ember. Gyerekkoporsót például nagyon izé. Némelyik olyan kicsi. Kisebb, mint egy bölcső.
Néztem, ahogy a ventilátor szabdalja a levegőt.
– Viszlát – mondtam az ajtóban, és láttam, hogy a házak fölött átvérezte az eget az alkony.
– Viszlát – hallottam már kintről. – Majd találkozunk – mondta megnyugtatón.
nfl
Utóirat: Ha akaratom ellenére ez mégis novella, akkor abban csak a koporsós a vétkes. nfl
