AKKORTÁJT EGY SZENES PINCÉBEN LAKTAM. Csak alkonyat után osontam ki onnan, szorosan a fal mellett elmentem az első konténerig, ahol mindig találtam pár darab száraz kenyeret. Ha jobb napokat fogtam ki, a be tudtam osonni valamelyik lakásba, és bele tudtam kóstolni a cukros tégelyben, jaj! nagyon szerettem a kristálycukrot, néha meg is hemperegtem benne. Csak amikor egy nap a háziasszony észrevett, iszonyú sikoltozással hajtott ki cukrostól a vécélefolyóba, ahonnan viszont a csatornahálózaton keresztül ismét az utcára jutottam. Sajnos a kristálycukor mind ráragadt a kitinpáncélomra, és undorítóan fehér lett a szép fekete testem. De ez csak az első jele volt annak a folyamatnak, ami hamarosan elkezdődött. Ugyanis reggel, amikor az egyik repedésben felébredtem, és meg akartam mozdítani valamelyik lábamat a rendes nyolc közül, rémültem vettem észre, hogy az én szép fekete lábaim fehérek lettek! De nem ám a cukortól lettek fehérek, hanem a bőröm színe változott meg a szép feketéből gusztustalan fehérré. Riadtam pattantam fel, és bámultam a megváltozott testemet, ugyanis a szép ízelt nyolc lábam helyett csak kettőt volt, bár a vállamból is kinőtt két vékony nem is tudom mi, mert lábnak, főleg normális ízelt lábnak nem volt mondható. Eltűnt a szép fekete kitinpáncélom is. Hanem a lábamat és az egész testemet, valami szőrzettel borított fehér bőr borította, olyan visszataszító módon, hogy majdnem kihánytam a reggel elfogyasztott kenyérmorzsát. Undorral elegy megrökönyödéssel vettem tudomásul, hogy átváltoztam emberré.
Kafkával, ha találkoztok – csókótatom. nfl
