HA AZ EMBER MÁR NEM FIATAL, s közeledik a hatvanhoz – vagy, takarítsuk meg a hazugságot és mondjunk igazat – már elmúlt 60, s már nem is Hatvanban lakik, de még mindig hetvenkedik – mégis gondolnia kell a halálra. A “kell” talán túlzás, de ajánlatos gondolnia. Ha az ember meg akarja tartania a méltóságát, gondolnia kell a halálra, de nem félve, hanem hogy része lehet a feketének, egy fehér pötty formájában. Megérteni úgysem tudja, de rá kell hangolódnia, hogy képes legyen elfogadni. Halottak napján mások el szoktak menni a szüleik sírjához. Ezt én soha nem teszem, még akkor sem, ha Csantavéren teszem az eszem. Hisz nincs ott senkim. Apám – bár oda van írva egy fucking nagy márványköre a neve – nem ott van. Hanem ott van a pár héttel ezelőtt posztolt fotómon, Leával. Ott tarja a térdén a baba lányomat. És ott van a közös vadászatainkról írt könyveimben, fotókkal, meg minden – de sehol máshol. A sírban pedig pár büdös csont van; a fene fogja azt látogatni.
Temetőben, halottak miatt soha nem járok. De néha sétálok a halottak lakhelye közötti utcákon. Nézem a kövekre írt szövegeket: ITT NYUGSZIK Ez meg Ez. Pedig ami ott, a koporsóban történik, azt sok mindennek lehet nevezni, legkevésbé „nyugvásnak.” Ezt az orvos szakmájú első feleségemtől tudom – aki a rossz magyar akcentusa ellenére elég szemléletesen elmagyarázta nekem –, hogy: már a halál utáni néhány órában elkezdődik a bomlás. Kezdetben még alig láthatóan. Aztán odabent a sötétben felgyorsul a folyamat. Mert sötétben minden megnő. Először is a belekben lévő mikroorganizmusok repesztik szét a testet. Majd a szemgolyó kiugrik a koponyából, és vörösen függeszkedik a csontszövetre, miközben a nyelv csúfolódón tolakodik ki az akkor már tágra nyílt szájüregből. És még mindig csak az első hétnél tartunk!
A híres nemzeti sírkerteket sokan látogatják, hogy megnézzék, Ez vagy Az hol nyugszik. A sírkövekre az van írva: ITT NYUGSZIK- - - Pedig ott nincs senki. Vagy ami van, arról ebédidőben jobb nem beszélni. Hogy hol „nyugszik”? Nem tudom. Ha hiszünk a mennyországban (a Tancsapda szerint: balra a második ajtó), megnyugvást nyerhetünk, hogy valahol nyugszik. Ha nem hiszünk, marad a B változat: az, amit az első bekezdésben mondtam, hogy ott a sötétben csak néhány büdös csont van. Szegény Yorick.
Hallani szoktam, hogy az ember negyven és ötven között van teljesítő képessége csúcsán. Én 40 múltam, amikor elindultam Alaszkába, vágyaim helyszínére. Közben feljutottam életem csúcsára, 1998. szeptember 13.-án, 13 órakor, amikor elejtettem az alaszkai jávorbikámat. Ez volt az a pillanat, amikor valaki egy magaslatra ér, s még kinyílnak a szeme előtt más csúcsok, amelyeket már sosem érheti el, de ha visszanéz, mögötte is emelkednek már megmászott hegyek, szusszan egyet- - - és elindul LEFELÉ. nfl
