A PRÉRIFARKASOK DALA. (Éjszakai látomás.) Az elmúlt éjjel sokáig bámultam a holdat. Egyébként is holdkóros vagyok, de tegnap éjjel egészen elbűvölt Luna, a kísérteties fényével. És eszembe jutott az éjszaka, amikor Kanada északi részén, Keg River-ben dolgoztam egy farmon. Aki olvasta Capote regényét, a Hidegvérrel-t, az elképzelheti azt a helyet, mert tisztára olyan farm volt, mint a Clutter-farm, ahol a regénybéli tragédia történik. No, és ott egyik éjjel ugyanígy sütött a hold, és én valami zajt hallottam kintről, a bush irányából, de nem a prérifarkasok megszokott vonyítása volt. E ragadozó neve már rég nem aktuális, hisz nem csak a prérin honos, de fent, az északi boreális erdőben is, és még Alaszka déli részén is megtelepedett. A kontinentális részen húsz évvel ezelőtt, amikor arra jártam, még nem volt jelen, de azóta a hírek szerint már a Yukonig jutott. Ahogy az európai táplálékláncban hasonló szerepet betöltő sakál is már rég felhúzódott a Balkánról, egészen az Északi Középhegységig. Ahol pedig már megjelent a kárpáti medve, mint invazív faj, és a napi hírekben borzolja a kedélyeket . És növeli a nézettséget a Szolnoknál, a Tiszában pancsikáló medve – mint a tegnapi hírekben is. De az én kanadai történetemben egy másfajta medve van. No és, mondom, akkor is ugyanígy sütött a hold, mint tegnap éjjel, és valami zajt hallottam kintről, és ahogy kinéztem a kabinom ablakán, egy sötét árnyat láttam mozdulni a holdfényben. Nem sokkal ez után lefeküdtem aludni, de még félálomban is hallottam a coyote-ok hátborzongató vonyítását. És reggel, amikor az avart söpörtem el, még mindig az idegeimben az éjszakai látomással, és a nyírfaágból készült söprűt letettem a kabin mögé, odajön hozzám a főnököm, aki a fakitermelést irányította, és azt újságolta, hogy az éjjel itt járt a grizzly az ablakom alatt. És akkor egyszerre megelevenedett az éjszakai kép: a sötét árnyék a holdfényben. – Igen, láttam a medvét – mondtam a főnöknek. Mire ő darabig hallgatott, majd bólintott, és azt mondta kérdő hangsúllyal, hogy: brumm? Azt tudni kell, hogy a főnököm nem volt az a viccelődő fajta, humorérzéke alulról közelítette a nullát. Csak néztem rá, hogy mi van ezzel, megbolondult, hogy medvehangot utánoz? mire a főnök ismét, már türelmetlenebbül, hogy BRUMM! És amikor másodszor se szóltam semmit, harmadszor is rám mordult:
– Broom?
És akkor értettem meg, hogy mit kérdez. És előhoztam a kabin mögül a söprűt. nfl (Ez a történet egyébként benne lesz az idén megjelenő Holdvilágnézet című utazási kalandregényemben is. nfl)
