JÓL MÚLT EL A FALUNAP, mondta a pasas a kocsmában. Este hét felé volt, ültem a sarokban és vártam, hogy témát gyűjthessek a nektek posztolt hajnali jegyzetemhez. A téma pedig a földön hevert. Néha csuklott is. Mellette a hányadéka. És ismét azt motyogta: jól elmúlt a falunap. Milyen tömör a mi ázsiai magyar nyelvünk, pláne annak is kocsmafolklór változata! Mert ugyanezt a szikár pár szót, ha az értelmiségiek pongyolaságára fordítanánk le, azt korántsem lehetne pár szóba tömöríteni, hanem imígyen szólna: Kérlek szépen, a mai ünnepség után, amit a polgármesterünk szervezett nekünk, Isten áldja meg mindkét kezével, olyan jó volt ez a marhapörkölt, hát még utána az a remek kadarka, hogy egészen a lábamba állt, és, kérlek szépen, lefeküdtem ide kicsit pihenni, a kocsma fáradt olajjal bekent padlózatára.
Később kimentem a vizeldébe, ami kábé tíz méterre van a kocsmától. És ott egy másik pacák, szintén a földön hever (újabb témaként), és a fal mellett összegyűlt habos húgyba lógott a szája, és amikor meglátott, talán azt gondolva, hogy a bent heverő barátja jött ki hozzá, azt mondta, arcán a szelíd részegek átszellemültségével: Géza, ugye megmondtam, hogy milyen jól fogjuk érezni magunkat ezen a falunapon. nfl
