A HALKSZAVÚ NÁDAS interjúját nézem a netről, és egyrészt az író visszafogott beszédmódja miatt alig értem a szöveget, de belejátszik ebbe az is, hogy a feladat ellátására teljesen alkalmatlan emberek készítették ezt a felvételt (mert ne higgyük ám, hogy ma kevésbé van jelen a kontraszelekció, mint korábban, vagy akár a betűváltás előtt). És arról beszél Nádas, hogy nyolcvanas évek közepén, a Párhuzamos történetek kéziratát két lektor is kiadásra alkalmatlannak találta. Illés Endre vállalta be végül, saját felelősségére. És ez a negyedórás riport alatt háromszor illette Illést opportunista jelzővel, és meg is nevezte a két opportunista lektort. Itt akkor beugrik, hogy Kertész Sorstalanságát 17-szer utasították vissza a kiadók, miután Kardos G. végül mégis bevállalta. Nobelt kapott. Nádast pedig jelölték Nobelre, azzal a művel, amit a két opportunista lektort kiadásra alkalmatlannak tartott. Tessék levonni az ebből levonható tanulságokat. nfl
2018.10.18. 06:51 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr314308049
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
