HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2018.04.07. 06:57 calvero56

MINTHA  MÉG  LENNE  VELED  VALAKI. Már hajnalban jött a kényszer, hogy megírjam. De éjjel szélvihar tombolt – nem volt áram. A laptopot nem használhattam, elő a füzetet, szorosan oda préseltem magam az ablak elé, és a vörösen kelő nap beszűrődő fényénél elkezdtem írni. Volna, írni. De nem fogott a golyóstoll. Egy másikat – az se. A negyediket már a sarokba dobtam, és akkor megpillantottam a filctollat. Igaz vörös, de ha egyszer ez van. Ciki is, meg teátrális, meg patetikus, hogy a hajnali vörösségtől szinte vörös színű füzetlapra vörössel írok, mintha a véremmel. Elkezdek írni, megpróbálom tisztába tenni a gondolataimat, összerakni a bevillanó emlékekből, de már a második sornál ideges leszek. Mert az rendben, hogy amikor az ember ír, hallja a hangokat, pláne, ha darabot ír – én nem szoktam darabot, de hallottam, hogy így van. Írás közben gyakran hallom előre a fejemben a gondolatokat. De ez más. Más valami. A filctoll serceg a papíron. Ismered ezt: a golyóstoll fut, mint a nyúl, de a filc az beszél hozzád, száraz fahangon serceg minden szónál, és olyan érzésem van, mintha suttogna hozzám valaki, és ez borzolja az idegeimet, úgy érzem, mintha lenne még valaki a szobában, itt az asztal alatt. Egyik mondat központozása közben be is pillantottam az asztal alá, hátha a macska. Ciri néha besunnyog. De nem. Persze hogy senki. És miközben folytatom, hadd sercegjen, eszembe villan a régi eset, amit gyerekkoromban hallottam, hogy a temetőőr mitől őrült meg. Késő éjjel kimet a temetőbe, elriasztani a szarvasokat, mert a vadak rendszeresen lelegelték a sírokról a friss koszorúkat. Odafelé erős szél fújt, mozgott és susogott minden, de amikor már visszafelé jött, a szél elállt, és egyszer csak hallja, hogy valaki követi. Megáll, erre a zajok is megszűnnek. Tovább siet, és csak susog mögötte az a valaki, rohanni kezd – erre a másik is rohan. És akkor vette csak észre, hogy a szél ellen felvett susogós nadrág zaja volt, saját maga keltette hang, és ő volt önmaga követője. Önmagától őrült meg.

Írok, hadd sercegjen a filc. Most már megvan a gondolat is. De ekkor megjön az áram. Elő a laptoppal. Csend. nfl

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr513815666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása