AZ ÍRÓ – AZ MAGA AZ ISTEN. Máskép hogyan tudna teremteni: És olyan tulajdonságokkal rendelkezni, hogy lát valamit, ami nincs (és nem használ tudatmódosító szereket). Honnan tudnám, hogy egy most formálódó női figurám mit csinál a vécén, ha nem ugyanazt csinálja, amit magam is szoktam. Ha például tampont cserél. Az író, a maga mindent tudásával és mindet látásával, mint az Isten, látja ezt a titkot, és ki is beszéli (ami viszont már nem „isteni” tulajdonság). Most, hogy női figurát írok, és egyrészt behoztam az egyes szám elő személy által kínált hitelességet, másrészt egyesítem a fenti mondatban megfogalmazott mindentudással, ami által ismerem egy nő szereplőm legintimebb cselekedeteit. Friderikát, a színésznőt úgy kell bevezetnem az első fejezetekben, és olyan módon megmutatnom, hogy hiteles legyen. Rendelkezik az összes „színésznős” tulajdonsággal, mégsem lehet klisé, miközben fülsértő gyöngykacagással, idegesítően hangosan nevet, ahogy az ÁLTALAM ISMERT színésznők többsége. De mindezt nem részletezve, mert lehetetlenség bármit is Friderika hétköznapjairól elmondani, hogy azt ne kockáztatnám, untatni fogom az olvasót – márpedig attől színészként és íróként is irtózom. Meg kell mutatni, hogy milyen különbségek vannak a férfi- és női viselkedésformák között (mert vannak, ne tagadjuk); milyen nézőponti különbségek – itt már érzem a feladat nehézségét, még ha egy torontói barátom bíztatott is a kommentjében, hogy „nehéz lesz”, egy másik, zentai kolléga pedig azzal bíztatott, hogy „nem lesz nehéz”. Torontó áll győzelemre – már érzem, hogy nehéz. Nehezebb, mint vártam. Fitzgerald azt írja az Utolsó cézár 207.-oldalán: „A nők jellemében kevesebb nagylelkűség, mint a férfiakban, avagy úgy értem ezt inkább, hogy a nők szűklátókörűbbek a férfiaknál.” No, ezt beszéljétek meg Vele. nfl
