A BŰNRŐL ÉS A JOGRÓL (részlet a Vörös Nap című pszichothrilleremből)
– Mit akarnak ezek? Mért szálltak rám?
Az ügyvéd cigarettával kínált, elhárítottam, ő rágyújtott, világoskék füstfelhő emelkedett az ablakon beáramló fénybe. Az irataiba pillantott. A szemüvege fölött rámnézett, ujja hegyén tartva beleszívott a cigijébe, kényesen kétszer szippantott, a csillár felé fújta a füstöt. Ellenszenvvel néztem. Még mindig nem mondta, hümmögött, megvakarta az állát, torkát köszörülte.
–Ha valakit háborúban ölnek meg, az a közmegegyezés szerint elfogadott gyilkosság. És hamarosan megfeledkezik róla még a felettese is, mert az elesettek halálát elkerülhetetlen végzet okozta. Mert nekik is felhatalmazásuk volt ölni, csak nem voltak elég ügyesek, ők maradtak alul. A harctéren nincs bíróság, szabad a pálya. A civil életben is vannak helyzetek, amikor fennáll a háborús helyzet, mert olyan érdekek ütköznek, ami létjogosultságot ad a gyilkosságnak, legalábbis azok úgy gondolják, akik- - -
– Mire akar kilyukadni? – vágtam közbe ingerülten.
– - - - akiknek ez fontos. Mire akarok kilyukadni? Arra, hogy mi, jogászok nem azt nézzük, ki bűnös és ki ártatlan, ki gyilkolt, ki csak gondolt rá. Aki írt róla, az bizonyítottan gondolt rá, erre ott a bizonyíték: amit írt. Maga csak tudja, mint író, hogy milyen közel van egymáshoz a valóság s a képzelet. A bűnüldözésnek a legkisebb figyelemre sem szabad mérlegelnie azt a kérdést, hogy egyes vádlottak bűnösek-e vagy sem. A bírák számára soha semmilyen jelentősége nem volt annak a kérdésnek, hogy a vádlott elkövette-e a bűnt vagy sem. A laikusok gyakran megmosolyogtatnak engem azzal a kérdésükkel, hogy a bírák mért nem látták, hogy a vádlott ártatlan. Persze hogy látták! Nem lettek volna bírák, ha nem látták volna. De még kevésbé lettek volna bírák, ha annak ellenére, hogy látták, nem ítélik el a vádlottat, ha beleszuszakolható valamely paragrafus keretei közé. Ugyanez a helyzet, fordítva, a bűnösökkel. O. J. Simson- - -
–Ha ez így van, akkor a bíróság maga a cinkosság. (Figyelem az arcát, meg se rándul, folytatom): Azt mondta a múltkor, hogy ártatlannak tart. És ha tévedett? Ha mégis gyilkos vagyok? (Az utolsó szavakat szinte kötekedőn mondom.)
– Ezzel nincs semmi baj, én akkor is védeném önt. Az imént mondtam, hogy miért. Mert minket nem az igazság érdekel. Magának pedig, ha valóban ártatlan, és ezt bizonyítani is akarja, meg kell keresnie a valódi gyilkost. Ez, ugye a szalmakazal és a tű esete. Még inkább: amikor egy szalmaszálat akar megtalálni a szalmakazalban. Egy olyan szalmaszálat, ami semmiben sem különbözik a többi szalmaszáltól. nfl
