MÁR IGEN FIATALON elkezdtem nem hinni abban, hogy a politika képes ténylegesen megjavítani az emberek életét. Ebben még apámat is leköröztem, aki abban a korszakában még igen lázadó figura volt, és csak később puhult el ama közhelynek megfelelően, hogy aki fiatalon nem forradalmár, idősen meg nem konzervatív, az hülye. Egyik délután apám azzal jött haza, hogy hí a haza: ő kommunista akar lenni. Anyám erre savanyú képet vágott, és a fogát szíva. De apám hajthatatlan volt, mert szentimentális érzésekkel töltötte el az a plakátos mondat, hogy EGYENLŐSÉG. És az is hatott rá, gondolom, hogy a kommunisták olyan frankón nem vették figyelembe az érvényben lévő szabályokat, jelesül az általuk plakátoltat: EGYENLŐSÉG, hogy apámnak kedve szottyant kicsit szabálytalankodni. Ő abban a korszakában apám egy Petőfinek érezte magát, mert szemében a lázadás költői volt. Nem tudta, mi ellen lázad, de azt ezerrel átélte, és ebben is volt egy hangyásznyi paradoxon, hiszen a hatalmi pártba belépni nem jelentett valami nagy zsándárkiságot. Épp a tízedik születésnapomra esett, amikor apám, csókot nyomva anyám homlokára, úgy ment el az első pártgyűlésre, mint Mao a Hosszú Menetelésre.
És itt most megpörgetem a sztorit, s azzal le is zárom apám mozgalmi dossziéját: egy év múlva már ki is lépett a pártból, és attól kezdve ő lett a világ legunalmasabb embere, hiszen minden forradalmi költőiséget kiölt belőle ama egy év.
Pár évvel ez után, frissdiplomás színészként még tartottam a kapcsolatok korábbi rocker életemmel. A Fender basszusgitáron slappelve játszottam – így mondjuk, amikor hüvelykujjal pöcköljük a húrokat –, a közönség imádott minket, főleg az én dalszövegeimet mondták állati ütősnek. Szamár álnéven Jim Morrisonos és Kiss Tibis, pontmúlikpontosanos költői szövegeket írtam, legalábbis a rajongóink ezt komálták benne. Meg voltam győződve az együtthangzásban és a rímekben rejlő mélyebb jelentésben: vagyis fűzfapoéta voltam. Mindeközben mélyen hittem abban az erőben, amit a kreatív képzelet követel meg, hiszen az nem tesz úgy, mintha TÉNY volna, ezért gátlástalanul mondhatja a tényt.
Az énekesünk egy pornósztárral járt, és amikor bemutattak minket egymásnak, ahogy meg van írva (és ezt nem én írtam meg), első látásra belezúgtam abba a lányba: Friderikába. De ő az énekesünkkel kavart, nem tehettem mást, a dalszövegeimben írtam meg az érzelmeimet, s az énekesünk úgy adta elő, mint sajátját. Friderika meghatódva hallgatta a szerelemtől szikrázó soraimat, és ettől az egész olyan rizsporos-parókásan Cyrano-s bukét kapott, hogy elment a kedvem az egésztől. nfl (Részelt volt a színészekről szól ÚT A TÜKÖR MÁSIK OLDALÁRA című önéleti regényemből)
