H Á B O R Ú C S K A. (Robert Yugovichnak ajánlom.) Ültünk a tűz mellett, pára szállt fel a tengerről. Bár kora tavasz volt, az őszies köd és a holdfény hűvös árnyalatokat kevert a part menti fenyves színeibe. Már parázs is alig volt, csend és sötétség, és akkor Vlado mesélni kezdett a délszláv háborúról. Így volt ez hajnalig, akkor ledőltünk, és aludtunk egyet a zsarátnok mellett. Reggel a kakukk szava ébresztett. A kakukk szólt, hogy valóban tavasz van. Unalomig ismételgette, a szánkba rágta. Kakukk, kakukk, ezt hajtogatta napfelkeltéig. Felgyalogoltunk – mondjuk inkább vajdaságiasan: caplattunk a pizzériához, leültünk a hársfák alá, a szlávok szent fája hajolt fölénk; pizzát ettünk. Vlado alsó ajkán préselte szét a falatokat, beavatva e műveletbe a felső fogsorát, az alsó fogsorát ugyanis puskatussal kiverte a felettese, a Háborúcska, mert nem akart rész venni Dubrovnik ostromakor egy ház felrobbantásában.
Igen, a kakukk szava és a borókák látványa a vörösfenyők alatt, felturbózva a hársvirágok illatával, mindez nem illett a történethez, amit Vlado mesélt. Többször is mesélt Háborúcskáról, aki játszott a tojásgránátokkal: azt játszotta, hogy ő a tyúkanyó, és gránátcsibéket költ. És ezt addig játszotta, míg fel nem robbantak a segge alatt a gránátok, és úgy felrobbant a Háborúcska, hogy még a tökeit sem sikerült megtalálni.
Háborúcska emígy a Ratko nevet kapta a pravoszláv keresztségben, én neveztem el a történet kedvéért Háborúcskának, ami a Ratko név szabad fordítása. Háborúcska együtt harcolt Vladoval a délszláv háború dalmáciai ostromán. És azt mondta a parancsnok – ő volt a Háborúcska –, hogy robbantsanak fel az a cavtati házat. Vlado ebben nem akart részt venni, megtagadta a parancsot. A Háborúcska akkor puskatussal pofán vágta Vladot, és utána ő vette vállára a hatvannégyes vállról indítóst, és belelőtt a házba, szét-caftatta, mondhatnánk, ha lenne ilyen szó, és ha nem lenne ízléstelen ezzel a szóval viccelni. De annyi mindenestre elmondható, hogy meghalt a benne lakó család; a vállról indítós gránát elszippantotta a házból a levegőt, mind megfulladtak a bent lévők. Magának a háznak nem sok baja esett, talán csak a tetőt csapta le a légnyomás. Háborúcska ezért is választotta a hatvannégyes vállról indítóst, mert ha páncélököllel vágta volna mókon a házat, az utána lakhatatlanná vált volna, vagy csak alapos ráfordítással lett volna lakható, ha egyáltalán. Márpedig a Háborúcska csak a benne lakókat akarta kinyírni – mondta Vlado tele szájjal, mert még mindig a pizzát majszolta – csak „kipermetezni” onnan, nyomatékosította, és egy kis darab olajbogyó ki is fröccsent a szájából, azzal a szóval, hogy izprskati, ami kipermetezést jelent, de a montenegróiak ezt a „kinyírásra” is használják, mármint a szót. Ezt én csak távolról nézem, mondta Vlado, mert közben elcaplattam a sarki boltba, és egy fagylaltot vettem ki a hűtőből: azzal akartam elállítani a szám vérzését, mondta Vlado.
Vlado csendben ette a pizzát, a szája kicsit piros volt a kecsöptől. Aztán megtörölte, és akkor mondta, hogy mennyire unja már a kakukk szavát, mert ez a szemét madár kitúrja fészkükből a kismadarakat. És talán erről jutott eszébe a történet vége, hogy a Háborúcska azért lőtt hatvannégyessel, mert kinézte magának azt a tengerparti házat, oda akart költözni a feleségével és a gyerekeivel, ami meg is történt volna, ha egy napon nem iszik annyi pálinkát, amitől úgy elment az esze, hogy azt játszotta, hogy ő a tyúk anyó. És ráült a tojásgránátokra, mondta Vlado, és úgy fölrobban a teste, hogy még a tökeit sem sikerült megtalálni. De megmondom az őszintét, mondta Vlado: a töke aligha lehetett holmi lelkiismeretes kutatás tárgya. nfl (Holdvilágnézet, részlet)
