Riportok a kanadai vadonból

BRÓDY  AZ EGYENSEBEN. „Ezek ugyanozok.” Tini, ne légy már ennyire tini! hiszen ezt már megbeszéltük 40 évvel ezelőtt, 1977 nyarán, amikor Tolcsvayval a Ludas Matyi zenéjét írtátok, s mi meg az Osztállyal statkóztunk és kisebb szerepeket játszottunk benne. Szóval, amikor Kovács Béla – aki egy MÁSIK Kovács volt, de abban hasonlítottak, hogy ő is JELENTETT, konkrétan, rólam a BMnek, és amikor Béla kezére ráesett az egyik reflektor, és a Te kocsiddal vittük be a sürgősségire, és a kocsiban virágnyelven (nem Sárga rózsa) arról beszélgettünk, hogy abban az eljövendő TÖRTÉNELMI „darabban” ki veri majd el a döbrögik seggét (én sem tudtam akkor, hogy később ez is bekerül a rólunk írott jelentésbe, de később láttam a T. H. iratai közt, pontosan ezekkel a szavakkal). Nem tudtad (én sem), hogy aki utána jön majd, az mind UGYANEZEK lesznek? Pedig tudhattuk volna, hogy a homo sapienshez tartozik, amely a leggonoszabb tolvaj majomfajtának az egyenes ági folytatója – és nincs a „hiányzó láncszem”, nem, ez UGYANAZ  A  FAJ. Ugyanazt az arcot látod, amikor Demszky arról beszél a Hírtévé róla készült nagyinterjújában, hogy hamis az Olaf jelentés, mint amit Orbán arcán látsz, amikor (képzeld ide a számodra legprovokatívabb hazugságát). Tini, neked annyiban könnyebb, hogy téged legalább egyik oldal szeret, de aki sehova nem tartozik, az csak ilyen módon, ahogy én most is teszem, újabb haragosokat gyűjt. Azt mondod, hogy a művészek nem mernek színt vallani, mert elvesztik az olvasóikat, vagy a nekik tapsoló közönséget? Igen, mert MINDezek ugyanazok. nfl