Riportok a kanadai vadonból

S  HA  MAJD  ELJŐ  EGY  KŐVETKEZŐ  HAZUGSÁGBESZÉD, amit úgy vár a mai baloldali politikusi siserehad, mint a messiást, hisz pletykaszinten már megy a szóbeszéd valami csodafegyverről, ami a „szarból hozná vissza” a vereségüket. Tehetségtelenségük révén csak egy reményük lehet: „hátha kiderül valami Orbánról; hátha tartogat Simicska valami régi bűnt”. S akkor ismét ők jöhetnek. Nem azért, hogy az ország helyzetén javítsanak, dehogyis, soha nem ez vezette őket, csak hát már kiürültek azok a vésztartalékok, amit a kétezres évek összelopásiból felhalmoztak. De ha tényleg ki is bukna valami „orbáni hazugságbeszéd”, azt a JELENLEGI kormánypárti megmondók, akik a hatalom asztaláról lehulló morzsákból élnek, mindenképp igazságbeszédnek értelmeznék át, miként volt ez 2006-ban, egy másik oldal, másik seggnyalói körében. És akkor én ugyanúgy fogok cselekedni, mint 11 évvel ezelőtt, nem gondolva a következményeire, nem hallgatva az előérzeteimre. A legtöbb ember, ha valami lelki inzultus éri, azt szokta magával elhitetni, hogy ha hallgatott volna az előérzetére (s mindig van valami, amit utólag el lehet nevezni előérzetnek), akkor nem történt volna vele az, ami végül megtörtént. Én állásomat veszítettem azon a napon, amikor nem hallgatva az előérzeteimre, s nem tudván legyűrni a feltolakodó igazságérzetemet, azt a rigmust kezdtem skandálni a miskolci színház büféjében, amely rigmus később szárnyra kelt, és végül el is takarította a hatalomból a közélet legundorítóbb férgét (ne haragudjatok, többnyire igyekszem disztingváltan fogalmazni, de gyéeffel  szemben erre képtelen vagyok. Már bocsánat a nagy szavakért: ehhez nekem történelem adta jogom van). Nagy árat fizettem ezért magam is, mégis azt mondom: ma is ugyanezt cselekedném, a másik oldal vezérével szemben. Nem csak azért, mert a magamhoz hasonló alkatú pasasoknál ezek a tettek determináltak, és bizonyos helyzetekben ugyanúgy cselekednek. Nem azért, mert nem tanultak a saját hibájukból, hiszen hibának sem tartom az akkori megnyilvánulásomat, persze hősi tettnek még kevésbé. Csak hát, akinek ellenállhatatlan kényszere van arra, hogy arcul köpje a bűnös hatalmat, az meg fogja ezt tenni százszor, ezerszer is egymás után, hisz láthattuk, hogy a Szibériába száműzött nagy orosz írók (sok ilyen volt), visszatérve ugyanott folyatták a lázadást. De a baloldal eredője, Marx is ugyanilyen alkat volt, amikor Brüsszelben (!) megírta a Kommunista  Kiáltványt, aminek eleinte semmi hatása nem volt, de később a kapitalisták üldözőbe vették, állását veszítve menekült el előbb Párizsba, majd Londonba, ahol – s  itt is egy vaskos ellentmondás – tőzsdézni kezdett! A kapitalizmust gyűlölő ős-kommunista a tőzsdén nyerészkedett!  Pikáns, MI? De hát ezeknek soha nem az elv volt a fontos, hanem amit elvből ideológiává facsarhattak, majd mindezt anyagi haszonra válthatták. Oké, közelítsünk a mához: a kínai átnevelő táborokban is csak a puhányokat tudják megtörni és átnevelni, de például azt a cekkeres fazont, aki a tank előtt állva megtorpanásra kényszerítette a diktatúra acélkerekét, egész biztosan nem tudták átnevelni, legfeljebb csak kivégezni, aminek igen nagy valószínűsége lehetett. Ahogy a híres mondat szól: „a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj”, de ha már megtörtént, akkor csak beigazolódik ama előérzet. Én azonban akkor is nyílegyenesen a végzetembe rohantam volna, ha nem egy előérzet, de a jövőbelátás teljes adományával rendelkezem. Mert mindnyájunk életében adódik olyan helyzet, amikor létünk fonala bele van szőve egy szövetbe, melynek mintáját ki is?- - - talán Isten rajzolta meg. nfl