MEGUNDORODVÁN A PESTI VILÁGTÓL, Benedek Elek visszaköltözött a szülőfalujába, Kisbaconra. Kezemre rá áll utolsó jegyzetemet ilyen népmesei módon kezdeni, hisz most hosszabb időre elhallgatok. Elek apót nem ismerték el az akkori, pesti értelmiség köreiben; nem fogadták el íróként, és a közéleti szerepe is kudarcot vallott. S akkor úgy gondolta: e nemzedék már elveszett, s nem csak a világháború pusztította (amiről akkor ő nem tudta, hogy még abban az évszázadban számozva lesznek), hanem azt gondolta Elek apó, hogy ha a gyerekeknek kezd írni, azokat majd jobb emberré lehet nevelni a saját elbukott nemzedékénél. Ebben is naiv volt Elek apó, hiszen több nemzedék született s nőtt fel az ő meséit olvasva, s haltak is meg sorban, de az ember mégsem lett sem jobb sem okosabb, és ezen a morálisan elbukott fajon már az ő meséi sem változtathattak. Naiv volt Elek apó, hisz azt hitte, hogy majd haza térve szülőfalujába (amit úgyszintén patak szel ketté, mint Csantavért), bármi is változik, de még csak az Erdélyi Helikonba sem hívták meg (jut eszembe idén volt a 40. csantavéri Tanyaszínház, aminek egyik alapítótajga voltam). Az akkori, erdélyi forrófejű fiatalok, Tamási Áron és báró Bánffy nem tartották „ezt az öreget” maguk közé valónak. Pedig abban a korszakban még nem volt kialakítva az a kereskedelmi kulcsrendszer, amely 18-49 éveseket tartotta célcsoportnak, vagy olyan embernek, akivel érdemes foglakozni. De a mellőzöttség ellenére írt tovább Elek apó rendületlenül, és szerkesztette a Cimborát, aztán 1929. év augusztusában kiment hajnalban kaszálni, agyvérzést kapott, és még aznap meghalt. Az özvegy pedig másnap bevett egy marék Veronált, s követte őt a halálba. Igazi, balladai befejezése volt ez egy alkotó életnek, s párjának, mintha csak Elek bácsi költötte volna. És persze a temetésén ott volt az egész erdélyi értelmiség, még a pestiek is, akik pedig életében semmibe vették őt. Mert temetni azt tud a magyar.
Most sokáig hallgatni fogok. nfl
