A NÉZŐTÉREN előttem ült a rendező, oly nagy kerek, kopasz fejjel, mint a Vígszínház büféjében a mű-márvány asztal. “Jónapot kívánok”, mondtam neki, de rögtön tudtam, hogy nem mondok igazat. Ez egy kicsit karinthys volt, szándékosan. Mert semmi okom nem volt ILYEN MÓDON jó napot kívánni annak a rendezőnek, akinek kábé annyi humora volt, mint egy vécékefének. De mivel nem volt tudatában e fogyatékosságának, minden próbán kínosan poénkodott: humortalan vicceket mesélt, ezzel tágította a társulat ízléskörét. Mondom, a háta mögött ültem azon a próbán, és néztem a nagy kopasz fejét. A tarkóját. (Az megvan?: Mit láttál a színházban? A Simek fejét. Az milyen darab. Nagy, kopasz, hájas darab.) Azt mondtam imént, hogy olyan volt a feje, mint egy márvány asztal, de ez nem pontos, mert az asztal többnyire hűvös. De EZ forrófejű volt, hisztis. Hogy leplezze a saját ötlettelenségét, mindig nagyon megdolgoztatta a társulatot, leginkább fölöslegesen. Ez a szakmai zsargon csuklóztatásnak hívja. Erőszakos volt, ordított a színészeivel, és kigúnyolta őket. De ha megható jelenetet látott, sírt, mint a gyerek, ha pedig meg volt elégedve, ugrált és őrjöngött, de ha dühös volt, földhöz vágta a szövegpéldányt, megtaposta, dühében zokogott. A színészei a háta mögött kinevették és szidták, mégis valami iszonyattal vegyes megelégedés töltötte el őket, hogy eleget tesznek ennek a takony rendezőnek. A színpadon mindig minden arra utalt, hogy ITT KÉREM SZÍNHÁZ VAN JÁTSZVA, EZEK NEM MI VAGYUNK. Utálom az ilyen MINTHA színházat. Utálom a színészkedést, amikor nem tétre megy a befutó. Az elavult „sztanyi” módszer korábban csak ásítással töltött el, de ma már el is alszom rajta. Mert volt annak kábé száz jó éve, Sztaniszlavszij és a Ljubimov Tagankájának módszere átjutott az USA-ba, ott kitermelte Lee Strassberg Actors Studio-ban Al Pacino-t, meg sok más remek színészt. Ez rendben van. De elhasználódott, elkopott módszer. El tudod képzelni Zsótért, hogy „sztanyiban” kéri a játékot. Vagy nézd meg a román és a szerb színházat; hol látsz le ott sztanyimintha játékot? Hát ezért mondom.
Ültem a nézőtéren, s néztem ezt a sok sztanyizást, elálmosodtam, elaludtam, a fejem lebukott a rendező kopasz fejének márványasztalára. Erre fölriadtam, és ezerrel az játszottam, hogy figyelem a próbát. Később aztán csöndben ellógtam a próbáról. nfl
