B E H Ó D O L Á S. Nem azzal kezdem, hogy az EU mennyire behódolt egy tőzsdei spekulánsnak. Ez majd a harmadik bekezdésemben következik. A Bataclan nevű párizsi bulizó helyen elkövetett két évvel ezelőtti tömegmészárlás másnapján jelent meg a Behódolás című könyv, és ennél jobb reklámot nem is kaphatott volna. Hiszen arról az utópisztikus helyzetről szól, hogy a bevándorlók egyszer csak többségben lesznek Franciaországban, „kiszaporodják” saját országukban az őslakosokat, és ez polgárháborút idéz elő. Houellbecq ezt a provokatív regényét 2013-ban írta (!), 2015-ben jelent meg (akkor olvastam el először, írtam is erről itt, s tegnap újra elolvastam a regényt). 2022-ben játszódik, és nosztradámuszi jóslatok jelennek meg benne. Hasonlót csak Gogol, Egy őrült naplója 37. oldalán olvashatunk: „Franciaországban a nép java része már Mohamed hitét vallja.” Igaz, ezt őrült beszédnek kell értelmezni. De H. nem őrül, és szó szerint azt írja, hogy pl. Sakozy kivonul a politikából, és hogy a 2017-es francia választásokon iszonyúan megerősödik Marine Le Pen. Abban viszont mellényúlt, hogy az ő jóslata szerint Hollande még egy ciklust kap, és persze Macron diadalát sem látta előre. (A gépem pirossal húzta alá, hogy ez meg ki a f@szom. Elmagyarázom neki, hogy ez az anyakomplexusban szenvedő gerontofil pasas lett az új francia elnök, aki – láttuk a híradóban – a Merkellel való első találkozását azzal kezdte, hogy jól letapperolta az élemedett német nyanya elhízott idomait.) Idézek a regény 120. oldalról: „Továbbra is zavart, sőt kicsit undorított, hogy a politika szerepet kaphat az életemben. Pedig már jó ideje rájöttem, hogy a növekvő, sőt áthidalhatatlan távolság a nép és azok között, akik nevében beszélnek – politikusok, újságírók – előbb utóbb valami kaotikus, erőszakos és előre nem látható dologhoz vezetnek. Franciaország és a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan már jó ideje a polgárháború felé sodródik, ez nyilvánvaló volt; de egészen az utóbbi napokig meg voltam győződve, hogy a franciák hatalmas többsége beletörődő és közönyös – nyilván azért, mert én magam is meglehetősen beletörődő és közönyös voltam. Hát tévedtem.”
És ekkor kezdődik a bevándorlók és az őslakosok közti polgárháború. Érdekes regény, olvassátok el. A Behódolás sokak számára ismerős figurákat idéz fel, akik a gatyaváltás után már eldobott vörös párkönyvüket leporolták 1994-ben (kaptak is érte behódolási jutalmat), de amikor a másik oldalon erősödött meg a hatalmi hegemónia, a vöröset narancsszínűre cserélték (kaptak is érte behódolási jutalmakat és színházigazgatói foteleket). A szerző e jellemfogyatékosokról nem hrabalian sörszagú kedéllyel ír, de olyan szigorúan, ahogy megérdemlik. Houellbecq a hazájáról is olyan anti-szentimentális tárgyilagossággal ír, ahogy rosszmagam is magasrólleszarlak módon gondolok a hazámra, pontosan úgy, ahogy a hazám viszonyul hozzám. A fenti kijelentésem mindkét hazára vonatkozik, az elcsatoltra ugyanúgy, mint erre a töpörödöttre. Amikor a vizsgaelőadásomban, Oszip szerepében elmondtam azt a mondatot, hogy „Hol az én hazám? ahol az erdő vadjai laknak”, még nem tudtam, hogy ez a saját jövőmre szóló kasszandrai jóslat. Ezt a csehovi szöveget Elbert János fordításában mondtam, akit a 80-as években, KGB segítségével megölt a „haza”, és annak bábkormánya. Húsz évvel később az civilizáció elől az erdőbe menekült Méla Jaques-t játszottam az Ahogy tetszikben, Miskolcon. Úgyhogy nekem nincs hazám, tehát ne gyertek nekem a nemzeti érzelmekkel, de a liberális fossal még kevésbé. Itt egy mondatnyi idézet a H. regény 285. oldaláról: „Nézzünk szembe az igazsággal: Nyugat-Európa a szétesés, elrothadás olyan szintjére jutott, ahol már nem képes megmenteni önmagát.”
És erre itt van a kilátásba helyezett 7. cikkelyt. Merthogy az Orbán és barátai loptak az EUs pénzekből. Persze hogy loptak! Hisz mindenki lop, mindegyik kormány, nálunk és máshol, a szegény Antallt kivéve, mert ő akkortájt a saját haldoklásával volt elfoglalva. De ezek a fiúk legalább ÚJ reformkori igazi nyelvújítók, nyelvi kreativitást is vittek a buliba, hisz a slampos „lopás” szót újbeszél módon így nevezik: „elvesztette közpénz jellegét”. De úgy éljek, hogy az ország 9 és fél millió lakosa, engem is beleértve egy kanyit nem látott abból az elveszett közpénz jellegű milliárdokból - - - illetve én naponta látok, amikor elmegyek a hatvani használhatatlan betonrengeteg mellett, amivel a Szabó Zsolt államtitkár alibizte le az elveszett közpénz jellegű EUs zsozsót. Tudjátok, nem szoktam sorosozni, de ugye jól emlékszem, hogy a Soros sem lottón nyerte a milliárdjait. Hanem a hozzá hasonló pasik azzal szoktak hencegni, hogy „csak azt ne kérdezzétek, honnan van az első milliárd”. Nem is kérdezik tőle. És az altuszos fletótól se. De ezek a mikutyánkölykei-féle lopások nem csípik az EU szemét, mert ugye a kettős mérce, mindenhol. Mert egy amerikai tőzsdei spekuláns odamegy a Junckerhez (kinek korábban szintén voltak luxemburgi piszkos pénzügyei), összecsókolóznak, úgy bánnak vele, mintha ő lenne az amcsi elnök- - - és egy hónap múlva megjön az EUtól az ítélet, amit ukázként kaptak a spekulánstól. Amilyen érzelemtől fűtötten Juncker megcsókolta a Sorost, még azt is feltételezem, hogy később a vécében az ágyéka elé is térdelt. Az lett volna az igazi behódolás. Etológia tanulmányainkból tudjuk, hogy a banabo-csimpánzok közösségében a szopás mindig az alárendelt egyed behódolását jelenti a dominánsnak. Én magamat nem tartom csimpánznak. És abba a civilizációba, ahol ez így működik, én nem akarok tartozni. A szanyikapitányok cumizzáks a Junckert, Juncker a Sorost, Soros a Clinton klánt (melynek férfi tagja már Monica L. esetben is rákapott erre az életérzésre)- - - és így tovább; ez hívja az elektrotechnika soros kapcsolásnak. És aki nem tudja időben meghosszabbítani ezt a quimby-láncolatot, fölöslegesség válik az élet nagy ünnepén. De a történelem valami ostoba félreértés folytán most nem bohócsipkát rakott a „hazám” fejére, hanem keresztre akarja feszíteni ismét (bocs’ a biblio-teátrális megfogalmazásért, de most így állt kezemre a Trianonra való utalás).
Az a francia, aki most olvassa a Behódolás című regényt, bizonyára szorongva gondol az elkövetkező, 2022-es választásokra. És magam is, ha elképzelem az 50 évvel ez utáni Magyarországot – kérdés, hogy van-e kedvem elképzelni – és ha a magyar lakosság alacsony születési rátáját szembe állítom bizonyos kisebbség születési expanziójával, akkor szorongva gondolok az 50 év múlva ESTELEG bekövetkező polgárháborúra. Amit már szerencsére nem érek meg. (A PC-cenzor nagyeszűektől kérdem halkan, elég korrekt voltam, hogy az utolsó bekezdésben sehol nem szerepel az a szó, hogy „cigány”? de még a roma sem, még kevésbé a migráns.) DE ott a másik oldal, és a másik érvrendszer. Hogy nem kell félni az IDEGENEKTŐL! nem a Marsról jönnek. Ők azok, aki szabad gondolatokról hazudnak, és nem veszik észre, hogy a szabad gondolataikat rég felzabálta a VALÓSÁG. Ők nem a valóságban élnek, hanem egy ideológiában. De a fiktív és virtuális valóság sok áramot fogyaszt. És azt ki kell fizetni. Az igazi valóság pedig ingyen van – csak szét kell nézni.
Végül még két rövid idézet a Behódolás című regényből, 174. oldal: „Az a lengyel színész talán katolikus, vannak még katolikus színészek, végül is nagyon furcsa szakma ez, itt sokkal elképzelhetőbb a gondviselés szerepe, mint más pályák esetében.”
És a regény ZÁRÓ mondata a 309. oldalról, ami személyes soromat is kifejezi: „Esélyem van egy második életre, amelynek nem sok köze van az elsőhöz. És nem kell megbánnom semmit.” nfl
