VIGYÁZAT, (ÖSSZE)OMLÁSVESZÉLY! Rögtönzött jegyzeteimben, valamiféle gátlásból nem szoktam foglakozni behatóbban a külsőmmel. Valahogy nem tartom azt férfiasnak. Mármint az erről való írást. Nem szoktam, de most fogok, mert: hízni kezdtem, legalábbis pocakosodni. De hát nyugi, hisz az Orbán hasáról is lecsúszik már a katonás nadrágszíj, valószínűleg a farkát sem látja már, csak a tükörben. És már a „nőügyek” sem érdeklik, amin persze egyoldalúan bukott ki az ország egyik fele. Ugyanazok buktak ki ezen, akik megbocsátóan mosolyogtak, amikor egy másik elnök arról értekezett, hogy „le kell cserélni az öregedő feleségecskéket”. De hát ebben a kettészart országban a mi kutyánk (értsd: elnökünk) kölyke mondhat bármi szexista faszságot, csak az ellenséges oldal rossz elszólásaira van fülük.
Pedig ha belegondolunk, az Orbán rossz elszólása csak egy petrucciói macsós mondat, semmi más. De ma már nincsenek divatban a nőket lasszóval befogó, megrendszabályozó, családonbelülierőszakos Petrucció-k (és már Orbán se), csak az elnőiesedett, puhapöcs férfiak vannak divatban. És ide teszem, hogy amikor még nem voltam pocakos, eljátszattam volna azt a Shakespeare szerepet, ami talán legjobban állt volna nekem, a Makrancos Katát viszont egy nálam 15 évvel fiatalabb nőre találták ki, ezért az akkori (ma már kedves) igazgatóm és rendezőm nem merte bevállalni. Hogyisne, hogy a polgári erkölcs mit szól ahhoz, hogy a pasi 45, a csaj meg 30. Elment hát mellettem ez a szerep is, miközben a privát életemben ez után két élettársam volt, mindkettő pont 15 évvel volt fiatalabb nálam.
De már mindegy, ez is elment, miközben stikában pocakosodni kezdtem. Pedig eredendően nem vagyok dagi alkat. A kövér ember, különösen az, amelyik már kölyök korában dagi volt – más, mint a többiek. Az ő élete sokkal kedélyesebb síkon halad, könnyed vígjátéki vonalon. Buffóként büfög az asztalnál, megnevettetve a savanyújóska soványakat- - - bár az ilyen viselkedés inkább olcsó bohózatba való, mintsem minőségi vígjátékba. Fiatal koromban sovány voltam, nem gúnyoltak a kövérség miatt, úgyhogy ezt az új helyzetet még nem szoktam meg. És már tudom, mit változtat a kövérség az ember hozzáállásán. Úgy értem – a tükörhöz. Ahhoz úgy ÁLL hozzá az ember, hogy soha nem profilban, mert akkor ott lesz az a fránya has. Szerencsére nem rajtam. Hanem azon a MÁSIKON, ott a tükörben. És ha már hónapok óta nem láttad a farkadat, most a tükörben megnézheted, és be is mutatkozhatsz neki, mint szegény Remege, aki magázódva beszélt a farkával. Ha pár kiló rád tapadt, és ha találkozol a régi haveroddal, aki a hüvelykujját a hasadra böki, hogy hol a lyuk ezen a kugligolyón, akkor már tudhatod, hogy gáz van. És akkor te káromkodsz egyet, és mondasz egy másik lyukat, ahova küldöd az illetőt. De a kövérséged néha mintha meggátolná, hogy komolyan vedd a dolgokat, úgyhogy nem is leszel pipa a haverra, aki a hasadba böki a hüvelykujját. A kövér ember egy idő után semmit nem vesz komolyan, legkevésbé saját magát. És őt sem veszik komolyan. Hamletre még az anyja is azt mondja, hogy kövér, mégsem láttál még kövér színészt, Hamlet szerepében. (Zsótér osztotta egy ilyenre, de végül nem ő játszotta. Aki nem játszotta, egy kövér és kopasz ötvenes volt; nem olyan hitlerjugendesen szőke, amilyenre a fantáziátlan rendezők osztják Hamletet.) De úgy általában véve, nem is olyan rossz buli kövérnek lenni. Mert a kövér ember mindig népszerű, mint a Falstaff. Nincs olyan társaság, ahova egy dagi pasi ne tudna befurakodni, bármekkora is a pocakja. Ami a csajokat illeti, a daginak több sikere van e téren, mint gondolnád. Marhaság azt képzelni, hogy a csajok csak tréfára veszik a dagikat, mert a nők egyetlen férfit sem vesznek tréfára, csak úgy csinálnak MINTHA. Egy feltétele van ennek: hogy a pasi, bármilyen dagi, meg tudja etetni a csajjal azt a hazugságot, hogy szerelmes belé.
No, szóval, potrohos lettem. Nem voltam mindig ilyen, de most ilyen vagyok, slussz. De belül, szellemileg cseppet sem vagyok kövér, nincsenek zsíros gondolataim. Nem akarok álszent lenni, akinek kedélyes mosolya vérző szívet takar. Ilyen tulajdonságokkal nem is tölthettem volna el harminc évet egy képmutató szakmában. Nyers vagyok és érzéketlen, és ezzel jó beilleszkedem a környezetembe, ez a mimikrim. És mindaddig, amíg ilyen tulajdonságokért még fizetnek is, játszom az eszemet színpadokon, és azon kívül is. Sokunknak megélhetést biztosít a puszta pofátlanság, meg a nemesnek hazudott érzések. Hízni kezdtem. Ilyen vagyok. De belül sovány – erre varrjál gombot. Mert minden kövér emberben benne rejlik a sovány, ahogy a Michelangelo szerint minden kőben ott a szobor. Csak a fölösleget le kell faragni róla. Rólam ki faragja le a fölösleget. Tartok tőle – nekem kell. Hol a csába az a futópad! nfl
