JACK LONDONHOZ hasonlóan, rosszmagam is a rövid távú hajléktalanság és a hosszú távú szenvedélyproblémák mindig reménykedő túlélője vagyok. Ugyanúgy, mint J. London, hónapokon át a méltóságomtól és önbecsülésemtől megfosztva éltem, miközben visszaváltható üvegekre vadásztam a szelektívek körül, hogy az érte kapott pénzből ne csak piát vegyek, de még maradjon annyi, hogy a papírboltban kinyomtathassam az éppen befejezett regényemet, mert a nagyobb kiadók csak kinyomtatva fogadják el olvasásra (legtöbbjük persze nem nézett bele, rögtön iktatták a kukába, de ez egy másik szidalmi jegyzetem témája lesz). Autodidakta íróként fejlesztettem a tudásomat (miként J. London is), mert az élményt megszereztem a világutazásaimban (meg a belső utazásaimban is, a lélek sötét mélye felé), csak a szakmai részét kellett sok könyv elolvasásával megszereznek. Nem voltam hajós, mint J. London, de ha a vadászatot nem számítjuk (nehéz nem számítani, de csak képzeljük el) azért utaztam Alaszkába, hogy lássam a legendás aranyásó helyeket, és ugyanebből az okból Kanadába, hogy favágást is megkóstoljam, J. London emlékére. Az afrikai tartózkodásomnak nincs köze J. Londonhoz; azt csak simán kaptam egy barátomtól (az idő szerint még volt nekem olyan).
Három évvel ezelőtt, mint sokak számára köztudott, részt vettem a hatvani Széchenyi Zsigmond Múzeum létrehozásában, és a gyűjteményemet is nekik adományoztam. Volna. De végül csak egy darab trófea került a múzeumba, a többi egy pesti raktárban várja a sorsát. Nem sikerült megszeretnem Hatvant, de hát én, erdei emberként, nem a városokat szeretem; vannak kimondottan utált városok, Pest és Szolnok például, egyedül Miskolcot szerettem, a hűtlen várost- - - és most fejedben szólaljon meg az EDDA ide vonatkozó dala. És lám, az a város kiköpött magából (de ennek elsiratása se a mai jegyzetem témája). Nos, a szülőföldemről jelzést kaptam, hogy ők méltó módon kiállítanák a gyűjteményt, amit három kontinensen gyűjtöttem össze. Örültem ennek, hiszen magam is tervezem már egy ideje, hogy visszatelepülök oda, a Csík-patak közelébe, ahova majd a hamvaim is ki lesznek szórva, végakaratomnak megfelelően. Nem csak J. Londonhoz hasonlítok, de a lazacokhoz is, akik életük során végigússzák a világ óceánjait, de meghalni visszatérnek abba a kis hegyi patakba, ahol megszülettek.
Ha van türelmed, olvasd el az alábbi listát, amit annak a bizonyos tájháznak adományoznék:
A GYŰJTEMÉNYEM LISTÁJA
TRÓFEÁK
Afrika: 1 drb. kafferbivaly szarv, koponyával, terpesztése: 105 cm; 1 drb. nagykudu szarv, koponyával, a szarvak átlagos hossza: 123 cm; 1 pár varacskos kan agyar, alátéten: átlaghossz 22 cm.
Alaszka: Egy jávorszavas lapát (terpesztése 113 cm), amerikai módra szerelve (tőben levágott, műkoponyára szerelt); Egy-egy drb fenyő fajd, galléros fajd és hófajd, kitömve; 1 alaszkai kitömött holló (fahéj színű, az albinizmus recesszív tulajdonságával).
Kanada: 1 kitömött farkas fej, nyakkal (ordas színváltozat); 1 kitömött prérifarkas fej, nyakkal; 1 kapitális fekete medve bőr. Kapitális farkas bőr (sárga színváltozat).
Erdélyi Kárpátok: 1 darab barna medve bőr; 1 bronzérmes vadkan agyar, szerelve; 1 bronzérmes páratlan 14-es szarvasagancs; 1 őzagancs a Libán-havasról.
Szlovénia: 1 bronzérmes alpesi zergebak-fej, kitömve.
Koszovó: 1 balkáni zergekecske kampó, koponyával.
Montenegró: 1 őzagancs; 1 borzbőr, fejpreparátummal; 1 aranyérmes vadmacskabőr; balkáni aranysakál fej, kitömve.
Magyarország: 1 aranyérmes gímszarvas agancs; 1 bronzérmes gímszavas agancs, és 5 egyéb szarvas agancs (Mindegyik faragott diófa táblaalátéten); 3 rendellenes (tősérült) szarvasbika agancs; 1 kitömött muflonfej, és 5 drb. egyéb muflon, koponyával; 1 bronzérmes vadkanagyar, szerelve. 5 drb. ezüstérmes őzagancs, és 3 rendellenes (tősérült) őzagancs. 1 gyulaji dámlapát, szerelve.
Vajdaság (Csantavér, Orahovó): 10 őzagancs, közte 2 aranyérmes (utóbbiak ki voltak állítva a nürnbergi és újvidéki kiállításokon), 2 bronzérmes. 1 fél-albínó vadréce tojó, kitömve, a Duna-ártérről.
EGYÉB VADÁSZATI TÁRGYÚ RÉGISÉGEK, EREKLYÉK:
Zimbabwe-ből egy vadakat ábrázoló fafaragvány. Malawi-ből egy faragott vadász szék. Arangyelovácról egy 19.-századi márvány obeliszk, az ottani vadászegyesület megnyitásának évszámával. Gróf Széchenyi Zsigmond pálinkás szelencéje, ezüst és kristály kombináció (az özvegyétől kaptam ajándékba, tehát garantáltan eredeti). 19. századi gyertyatartó, szarvassal. 1 bronz tálca, vadászmotívummal. 1 bronz kisplasztika (egyes vélemények szerint Stróbl Alajos munkája, ehhez le kéne szerelmi a márvány alátétről, ahol látszana a szignó). 19. századi szignált kőnyomat, 40x60-as, a párja a budapesti Mezőgazdasági Múzeum vadászati részlegében látható. 50 cm-es székely faszobor: nyulat szájában tartó vizsla. 1 fogas, szarvasagancsból. 3 mini-amfora, vadászmotívumokkal, antik másolat a 20. század elejéről. 1 Duna árteret ábrázoló tájkép, Petrik Pál alkotása. 1 kovácsoltvassal és szarvasaganccsal kombinált csillár. 1 kézzel csiszolt lencséjű német távcső a 19. század végéről. Egy kinagyított terítékfotó az alaszkai karibummal (mivel ennek trófeája elveszett). 1 kishordó Boszniából, faragvánnyal az oldalán.
