A KANADAI FARKAS-VADÁSZATAIMRÓL írtam minap egy elbeszélést a Nimródnak, és kerestem volna hozzá illusztrációként egy képet a Kanadában készült papír alapú fotók közül, de nem találtam. S akkor jutott eszembe, hogy két évvel ezelőtt, amikor Lea még karácsonykor is kinyomta a telefont, azon az éjszakán elégettem az összes fényképet a múltamból, az összes családi fotót; fotókat a gyermekkoromból: a szüleimről, öcsémről, magamról; ne maradjon semmi – csak így tudtam megbékülni a kitaszítottságommal. Reggelre persze teljesen elvesztette érvényességét az éjszaka elhatározása, de akkor már késő volt: füstbe ment a múltam. Így, minden nélkül, már könnyebben el tudtam választani a realitás különböző szintjeit az ábrándoktól, és el tudtam fogadni a gondolatot, hogy volt két félbehagyott életem, az egyik kevésnek bizonyult, a másik túl soknak ígérkezett, s mindkettőben végtelenül idegennek éreztem magam. A fotók elfüstöltek, de a problémák maradtak. Nem sok fotóm volt, hiszen Kanada után hat városban, nyolc lakásban laktam (nem számolva azt a párhónapnyi hajléktalanságot), és minden költözésemkor elmaradt valami, így vált vezéráldozattá például a trófeagyűjteményem egy része is. Csak a FBon, és az útikönyvekben maradt néhány fénykép, melyek bizonyítják, hogy valaha léteztem. Elégettem minden fotó-negatívot is, hogy még mások se tudjanak soha belőle bármit is előhívni. Végtére azt kell bevallanom, hogy a múlt teljes elvesztésének küszöbére pusztítottam le az emlékezetemet. Ha bármi belopakodott az emlékek közé, máris eltakarítottam; a tudatalattimba rugdaltam, hogy ott rohadjon el. A régi leveleimet is elégettem, ama pár kivétellel, melyeket már korábban a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékoztam: a levelezésemet Széchenyi Zsigmondnéval, Csergázán Pállal, Sütő Andrással, Videcz Ferenccel, és a többi remek művésszel, akik a vadászat és természet témakörében alkottak, s akikkel személyes kapcsolatban voltam (tudniillik Sütő vadászott, vadászkönyvet is írt, csak ezt kevesen tudják). Elégettem a régi dalaim, ifjúkori novelláim kéziratait is. A múlt kitűnő tüzelőanyag.
A laptopomról a mutatóujjam egyetlen mozdulatával töröltem a jegyzeteimet, naplókat, rosszabbul sikerült regényeimet, minden olyant, ami visszaránthatott volna az emlékezésbe. Csak a négy regényemet tartottam meg: MÉG SZÜKSÉGEM LESZ RÁJUK, HOGY AZOK ÁLTAL TANÍTSAM MEG A NEVEM A HAZAI KIADÓKKAL. Majd hamarosan eljövend ama felvilágosult korszak is. nfl
