(átírt változat)
A SZERETKEZÉSEINK meglehetősen gátlástalanok voltak, talán ez abból adódóan, hogy a színészet feloldja a gátlásokat. A házasságunknak is az volt egyik sajátossága, hogy iszonyú nagyokat szeretkeztünk. Tudom ezt magyarul is, de most maradjunk annál, hogy szeretkeztünk. Habár talán inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy CSODÁLATOSAN szeretkeztünk, mert az valóban nem csak a testek rutinszerű játéka volt, hanem valami földrengés, földi regés, égi találkozás. Teljesen belevesztem a testébe, rémisztő, mennyei szakadékba zuhantam vele, mivel teljesen hiányzott alólam a talaj, a levegőben ringatózott a testem, és az övé is, igen, ezt így kell kimondani. A jó szeretkezés: fölfelé zuhanás. Szerettem dumálni szeretkezés közben, piszkosnak mondott szavakat mondani, ahogy egy régi szeretőm, akinek férje nagykövet volt, és olyan élvezettel mondta dugás közben a piszkos szavakat, hogy az embernek kedve szottyant piszkosnak lenni. Szóval, az ágyban igazi szónok voltam annak idején, jobb, mint a Bagoly Bettina szóvivő, akinek szájából édesen hangoznak a bírósági jelentések: életfogytiglan, szigorított, satöbbi. Igen, szerettem dumálni közben, szinte ritmusra ejtve a szavakat, szószátyár hősszerelmesként lökni a rizsát a szerelem rendkívüliségéről, és a dugás végzetes voltáról. Néha az Ahogy tetszikből rögtönöztem szövegeket, nem idézeteket, csak a hangulatukat utánoztam, hogy: óóóh, Titánia, ön ma nagyon kegyes velem, mire Friderika vette a lapot, és Titániaként válaszolt, hogy óóóh Zuboly mester, ma olyan ön, mint egy buja és kéjenc szamár, én meg erre, hogy: iáá-iáá-iáá, és ezzel rendszerint el is mentem. És mindezt a nehéz időszakainkban is elmondtam, amikor már hasadt köztünk a házassági anyag. És mindez igaz is volt, valódi és játékos, és ez az igazság nemcsak ebben az állapotban létezett, de erről a heves kielégüléseim után sohasem elmélkedtem.
Friderika akkor kezdett komolyabban féltékenykedni, amikor túl sokat jártam vadászni. Pedig akkor még nem volt oka. Ez csak később következett be, amikor az idegeimre ment a féltékenykedése. Ezzel lehet valakit bűnbe taszítani, az oktalan féltékenykedéssel. Az én libidóm leginkább a nyári kánikulában volt csúcson, ezen belül is a délutáni szieszta birizgálta föl. (A következő mondatot kiteszem általános alanyba, ahogy az ember a túl intim és személyes dolgokat szokta eltávolítani magától): A délutáni sziesztában, amikor az ember egy jóllakás után lefekteti a gyereket, bevonul a nejével a hálóba, leereszti a redőnyöket, és a jó ebédtől altestbe tódult vér, ha már úgyis ott jár, áttódul az ember cinikus péniszébe is (ezt is tudom magyarul, de most villogni akarok a latinommal).
Egyik délután (Laura a másik szobában aludt), a szeretkezés utáni lihegés közben Friderika megkérdezte: kivel szeretkeztél te az előbb? Veled, válaszoltam értetlenül. Nem, mondta ő, most nem azzal a nővel dugtál, akin napközben keresztülnézel. Senkire sem gondoltam közben, mondtam (és ez volt az igazság). Azokon az estéken, amikor nem vagyok itthon, tényleg vadászom, mondtam, kissé elérzékenyülve saját ártatlanságomtól. Tudom, mondta Friderika. Honnan tudod, kérdeztem. Minden vadászatod után megnézem a csizmád talpát, ha sáros, megnyugszom. Kémkedsz utánam? meredtem rá felháborodottan. Tudni akartam, mi vonja el a figyelmedet rólam, válaszolta, miközben a redőny résein bepréselődő fényben láttam, hogy felveszi a köntösét, és zuhanyozni megy. Ebben a pillanatban szomorú kép jelent meg a lelki szemeim előtt. Hogy Friderika, miután a vadászatról hazajőve elalszom, kioson az előszobába, és zseblámpával vizsgálgatja a vadászcsizmám talpát.
Fél óra múlva jött vissza a zuhanyzásból, közben kicsit el is szunnyadtam, nem hallottam a meztelen talpú lépteit, de megéreztem a testápolója illatát. Kinyitottam a szemem. Ott ült mellettem, az ágy szélén. Összehúzott szemmel nézett, mintha egy apróbetűs feliratot akarna elolvasni a szememről. Tudod, mi a legrosszabb, kérdezte, és rögtön válaszolt is rá: A legrosszabb abba belegondolni, hogy az éjszakai erdő és fatökű fák fontosabban neked, mint én. Torokból szorított hangja élesen a fülembe hasított. Folytatta: Ha nő volna a dologban a világ legjobb melleivel és seggével, akkor harcolhatnék az ellen a nő ellen, de egy erdő ellen, ama birnamival szemben még Macbeth sem győzött. Nem is tudom, hogyan kell harcolni egy erdő ellen, vadak ellen. És hirtelen felkapta az éjjeliszekrényről az ébresztő órát, és úgy a falhoz vágta, hogy ripityára tört. Édesanya, mi a baj, hallatszott a másik szobából Laura hangja. Semmi, kislányom, csak apáddal meg kell beszélnünk néhány dolgot. De ekkor már Laura ott állt az ajtóban, kezében a méz-sárga plüssmackóval. Friderika akkor felállt, kézen fogta Laurát, bementek a másik szobába. Én meg behunytam a szememet, hogy kizárjam ezt a pillanatot. És arra gondoltam, milyen hiszti lett VOLNA, ha valóban félre kúrok. Azért gondoltam erre, mert annak idején még sokat éltem feltételes módban. Aztán ez is elmúlt, mármint a feltételes mód, s jött a valóság. nfl ÚT A TÜKÖR MÁSIK OLDALÁRA (részlet)
