Riportok a kanadai vadonból

NEM AKAROM, hogy nyilasmisis panasznak tűnjön, nem ette meg senki a cipőkrémemet, de ma éjjeli álmatlanságomban ismét a régmúlt tolakodott a fejembe, hogy koleszosként milyen nehéz volt megszoknom a várost. Zavarodott és gátlásos voltam. És ebben az állításban egyetlen pozitív nyelvi elem van, hogy voltam. Mert hamar elmúlt. De addig olyan voltam, mint egy ketrecbe zárt állat, dzseklondonos vadon szava. Mert otthon, a faluban, ha rám jött, még éjszaka is nyugodtan kimehettem az udvarra hugyoni, de még nappal is, csak vigyázni köllött, hogy ne a szomszéd kerítése felé, nem azért, hogy meglátja, vagy valami, hanem mert ott volt egy szép tearózsa, amit sajnáltam volna lehugyoni. Aztán már a koleszban is megjegyzést tettek, hogy néha körülhugyoztam a vécékagylót. Talán azt mondták egymás közt, hogy ennek itt nincs helye, mert nem tudja rendeltetés-szerűen használni a várost. nfl