Riportok a kanadai vadonból

V A D  Á S Z M E S E, és 56. (OLY  TÁVOL,  MESSZE  VAN  HAZÁM) Tegnap ment a HírTVn egy dokufilm, hogy a forradalom után elmenekülteket Kádár amnesztiával csábítgatta vissza, zenés szívküldi üzenetben szólt a rádión az Oly távol, messze van hazám, és dal hatására sokan megindultak, érzelmileg és valóságosan is. A határon már rendőrök várták őket (minden vadászidőben ők a hatalom felhajtókutyái) bilincsben vitték a kóterbe, onnan a vesztőhelyre. Erről az ügyes módszerről eszembe jut, hogy bizonyos déli országokban a fürjvadászok magnót raknak ki a tarlóra, ahol egész éjszaka fürjeket csalogató madárhang szól, HOLDFÉNYES  MÁJUSOKról dalol, és amikor a fürjecske ezt meghallva, BÁR  CSAK  OTTHON  LEHETNÉK  módon elindul a hang irányába, az ott megbúvó vadászol lelövöldözik a megtévesztett madárkákat. nfl