HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2016.10.18. 09:08 calvero56

HÁY  JÁNOS  AZT  ÍRJA  a Hozott lélek-ben, hogy az embernek nem jár semmi, minden ajándék, amit kap az élettől. És valóban. Majd egyszer talán kiderül, hogy nekem is minden ajándék volt-e, amit rosszként éltem meg. Meg túl. Alig, de mégis túl. Ajándék volt-e, hogy GyF a határon túliak ellen kampányolt 23 millió románozva, gyűlöletet keltve, ami nem kevésbé volt az, mint az elmúlt hetek óriásplakát-inváziója. Ha ezt a plakátozást annak mondjuk (mert én annak), mért nem mondtátok gyűlöletkeltőnek GyF akkori, határontúliak  elleni kampányát, he? ballibesek?!  Másfél évvel ez után a monogrammal jelzett személy hazugságbeszéde miatt elvesztettem az önuralmamat, balhéztam a büfében, minek büntetéséül egyszerre két színházból tiltottak ki, illetve egyikből csak késleltetve, amikor Alföldi meghallotta, hogy GyFet hazug gazembernek mondtam, attól kezdve cseszegetett munka közben, kiborított, és ismét jött a balhé. De nem bántam meg, ma is megtenném. Ráér az ember a halála előtt cinikusan szemlélni a hatalom aljasságát, de amíg él, lázadnia kell. Minden hatalom ellen, amely visszaél, vagy hazudik, vagy reflexből aljas, vagy mert túl sokat töltött már hatalomban, mint Orbán. Annak ellenére érzem így, hogy tudom, vannak az életünkben erők, és ellenerők, és hogy az ellenerő engem elbuktatott, és vele együtt majdnem minden elbukott, amit addig csináltam, vagy akartam csinálni. Csak az írás maradt. Megszállottan írni, ugyanolyan szenvedéllyel, ahogy mindent csináltam életemben; ez most fontosabb nekem bárminél. Újrarendezte a világhoz való viszonyomat. Azóta senkinek nem mondtam el ezt a történetet, csak neked írtam meg, Barátom, talán túl sokszor is, s így elvesztette egyéni vonását, tucatsors lett: az öregedő színész este, akire még lehetne szerepet osztani, de már minek, hiszen kikerült a körünkből. A színészből ki lehet áztatni és préselni a színeket meg az ízeket, utána ki lehet dobni, mint egy használt teafiltert. Őrajta már nem az látszik, ami volt, ízekkel teli gyümölcs vagy bódító kamilla, hanem aminek most mutatja magát: kipréselt filternek a kukában. Ajándék, hogy mindezt túléltem, és újra tudtam élni, de már nem olyan emberként, mint korábban voltam, hanem olyan emberként, aki képes volt túlélni, és elkezdeni valami újat. Mást, nem azt, amit tanultam, hanem az írást, mert az Írás is azt mondja- - - ja, hogy nem jut eszembe semmi idevágó idézet a bibliából, az még a régi énem maradéka. Ajándék volt, hogy Halasi minden alkalommal csak azért ült le velem beszélni a visszatérésemről, hogy kellő mélységig kiélvezze a kiszolgáltatásomat és megalázásomat. Ott ült az igazgatói székben, nyálasan mosolygott, és a szeme úgy csillogott a gonoszság örömétől, mint a lenyalt mokkáskanál. És én néztem a száját, ahogy beszél, és láttam a nyálas szavait, ahogy jönnek ki a száján: bogaraknak láttam, mocsárlázat terjesztő moszkitóknak. Ma már ajándéknak veszem az elutasítását is, pedig én abban a színházban 15 évig évi négy szerepet játszottam szezononként százhúszszor, miközben őt csak úgy betette oda az a monogrammal jelzett ember. Ajándék volt, hogy Ráckevei és Béres nem is válaszoltak a leveleimre, aki pedig válaszolt, még a régi barátaim közül is, az jobb, ha nem tette volna. Ajándék volt, hogy Vencel hitegetett, de amint megválasztották, letagadtatta magát. És az a kötél is ajándék volt, ami leszakadt alattam, bár elbírt korábban számos százkilós vaddisznót. Kinek köszönjem meg? Azt hiszed, gúnyolódom, szurkálok, ha utóbbi, akkor is csak, ahogy az orvos, amikor felszúr egy sebet, kifolyik a genny, s utána könnyebb. Bár valóban van a hangomban némi rezignáltság, de mindezen ajándékokat meg kellett kapnom, hogy megtudjam, hogy semmit nem kapni ajándékba. Hogy senkire nem számíthatok. Mert mindent magamnak kell kiharcolnom, először is magammal szemben csatát nyernem. Mert ha megmaradt volna a régi életem, mindaz, amit mára elveszítettem, egész biztosan elvetélt volna bennem az író, vagy továbbra is csak a súlytalan utazási kalandokat és vadászkönyveket böfögtem volna fel a múltamból. Így kellet ennek lenni, és most már ezzel kezdeni valamit. nfl

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr1111817741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása