MISKOLCRA TÖBBÉ NEM MEGYEK. Merthogy eldöntöttem: soha többé nem teszem be a lábam abba a városba. Nem sértettségből. Hideg fejjel döntöttem ezt el. Pedig azt a várost szerettem minden város közül a legjobban; nomád életemből ott töltöttem el a leghosszabb időt; abban a színházban játszottam a legnagyobb szerepeket (3x az Év Színésze, csak azért ismétlem, mert jó ha tudják azok a nyikhajok, akik Jutó után odajöttek). És nem utolsósorban: azt a társulatot szerettem legjobba. És ők árultak el legaljasabbul. Olyanok ők, mint az a sunyi tolvaj – tegnap hallottam a hírekben – : tehetetlenül fekszik a járdán egy beteg, egy járókelő lehajol hozzá segíteni, és a beteg meglopja. Bár eme analógia inkább az ottani volt vadászbarátaimra vonatkozik (Sz. S. és K. G. kivételével), akik szó szerint kirabolták a hétvégi házamat. Az ottani társulati tagok és a titkársági dolgozók pedig érzelmileg raboltak ki (pedig némelyikükhöz olyan szeretettel viszonyultam, mintha a húgom lett volna, úgy is szólítottam őt, hogy „Húgom”, de hát őt még a párközpontban oktatták a seggnyalásra és az árulásra). Nem megyek részletekbe; nem titkolom: fáj ez az egész. De nem vagyok sértődött. Csak ezentúl elkerülöm még a környékét is a MISKOLC táblának. Az, hogy a jelenlegi igazgatójuk egy kis sunnyogó fika, már csak hab a tortán… hopp, ez képzavar, legyen akkor: papír a szaron.
Utóirat (némiképp eltérve a tárgytól): Észrevetted, Barátom: az emberek általában azt remélik, hogy a boldogtalanságtól bölcsebbek lesznek. De nincs ilyen összefüggés szerintem. Csak a fájdalom van, és nem kapsz a fájdalomért cserébe semmit. Még igazi, szívből jövő önsajnálatot sem. Ilyenkor a boldogtalanok elkezdenek poénkodni, humorizálni, ami a boldogtalanságukból fakadó pánik álcája, ami mögött szabadon tombolhat a fájdalmuk, mint ketrecben az állat (már amennyire ez nem képzavar, annyira szabad a ketrecben az állat). Jut eszembe: állat: az ilyen boldogtalanok aztán kutyát szereznek, és az állattartásba menekülnek a magány meg a fölöslegesség érzete elől, vesznek egy állatot, hogy legyen nekik valakijük, akiért élhetnek, és hogy ne vegyenek tudomást a boldogtalanságukról. nfl
