KOCKÁZAT ÉS TÉT nélkül nincs igazi játék. Amikor az Avignoni Színházi Fesztiválra utaztunk a társulattal, fél napra megálltunk Monte Carlóban, s láthattam a világ legnagyobb hazárdgyárát. Láttam a játékosok arcán a játék izgalmát. De ha csak tét nélkül, üresben forgott volna körbe a kerék, s nem pattog a rulett asztalon a golyó, nem lett volna egy cseppnyi feszültség sem. Vagy ha az unatkozó orosz arisztokraták nem tesznek golyót a töltényűrbe, csak üresben forgatják meg a dobtárat és üresben sütik el, csak egy kattanás, semmi izgalom, és megy tovább az unalmas élet, tét nélkül. Ha nincs tét, nincs miért játszani a színpadon sem. Amikor Nádas Péter Temetés című darabját játszottuk, az első kérdés, amit fel kellett tenni magunknak: mi a tét? És jött rá a válasz: a tét a halál (a konzervatív, penészszagú színház halála). Pontosan úgy, ahogy az orosz rulettban. Ha nincs tét és kockázat, nem jön meg az a jótékony adrenalin, ami elkábít és függővé tesz. Ez a lényeg a játékban és az életben, és a játékos életben is. Ha üresben pörgeted meg a tárat, a többieket becsaphatod, és a becsapás izgalma is hozhat kevés kielégülést, de az olyan, mint az Übű király királysága: szahar. Csak akkor jön a kielégülés, ha hat az egyhez, hogy kiloccsan az agyad. Nincs középút, nincs langyoskodás. De aki sokat játszik, az IDŐvel is kacérkodik, mert csak idő kérdése, hogy egyszer majd oda fordul a dobtár, ahol AZ a golyó van. De ha elég hosszú időt tekintünk, mindenki túlélési esélye nulla. Tiéd, enyém, mindenkié. Mindenki revolverében ott a töltény, és előbb-utóbb eléri az ütőszög. Előbb-utóbb a feketére raksz, nem a vörösre, és akkor véged. nfl
