BENYOMTAM a playt, teljesen találomra megindult a hangszóróból a Deep Purpletől a Child in time, kicsit eltévesztve az időt és az alkalmat. Haladjon csak az idő, amerre akar. Edit behúzta az udvarra néző ablakon a függönyt, leoltotta a villanyt, és a beszűrődő holdfénynél levette a ruháját. A zsilettpengéket is kivette a füléből, az éjjeliszekrényre tette. Én kiittam az üveg aljáról a kortynyi vodkát, hanyatt dőlve hallgattam a dalt, közben még mindig Editet néztem: gömbölyű mozdulatokkal hámozta le magáról a harisnyanadrágot. Lehunytam a szemem, most érkezett el Gillan a sikítós falzett-részhez, ezt behunyt szemmel lehet évezni, kizárva a kinti időt, csak a bentire koncentrálva. Két kezem a tarkóm mögé rakva próbáltam megállítani a fejemben a mozgást, úgy forgott a fejem, mint mikor a whiskyspohárban forog a jégkocka körbe-körbe. Úgy tűnt, mindez már megtörtént velem. Minden forog, nem csak a fejem, de a fuckingos Föld is. Az események is körbeforognak, és ugyanoda tér minden vissza, mint a körhintán a száguldó figurák. Senki sem előz és senkit sem hagynak le. Hallottam, hogy Edit az ágy felé közeledik, lefekszik mellém, halkan és rekedtem mondtam:
– Ez már egyszer megtörtént velem, egy másik életemben.
– Tudom – mondta, és közben valami csiklandást éreztem a hasamon. Résnyire kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a haja, a nem is túl hosszú haja az ágyékomra omlik. Csinálta, jó volt, de nem akartam végigmenni. Felültem, megcsókoltam a nyaka hajlatát, végigsimítottam a testét. Ujjaim a bordái dűnéin bukdácsoltak. És akkor Edit teste megkeményedett, és azt mondta: “Üss meg.” Vonakodtam. Nem szeretem az ilyen játékokat. Mindent szeretek, ami jó, de ebben nem tudtam, mi a jó.
Edit nyögdécselt, lihegett, aztán magához szorított, mintha csak azt akarta volna, hogy a húsom mindörökké a húsába ékelődjön, és közben úgy nyöszörgött, mint valami kis állat, alig hallhatóan, értetlenül.
Esztelenül és fergetegesen csináltuk, nagy reccsenéssel beszakadt alattunk az ágy, de mi ezzel nem törődtünk, folytattuk tovább a romokon, az élvezés égéshegeivel…
… most kilépek a regényem idejéből, mert itt el kell mondani, hogy ez a vadság éltette a kapcsolatunkat, előidézve a vérző élvezetkitöréseket, melyek betöltötték az éjszakáinkat. Haraptuk és martuk egymást, párzó oroszlánok voltunk olyankor… a következő oldalon bekövetkező pillanatig: Edit haláláig. (Részlet volt az ÚT A TÜKÖR MÁSIK OLDALÁRA című, egykor talán megjelenő regényemből.)
még időben MEGKÉREM MINDEN ISMERŐSŐMET, elsősorban a rokonaimat, anyámat, lányaimat, fiaimat, volt feleségeimet, volt barátaimat, hogy a hamarosan meteoritként belém csapódó 60. születésnapom alkalmából majd kíméljenek meg az üres formaságból és látszatból elküldött jókívánságaiktól, amivel csak képmutatón leplezni próbálják irántam való közönyüket. Előre is megköszönöm őszinte magatartásukat. Kivételt a fentiek alól a volt színészkollégáim képeznek, akikhez nem kérést intézek, de határozott tiltást. nfl
