SZÍNHÁZI HÁZŐRZŐK 6. szín. Tegnapi jegyzetemben megidéztem, amikor a színházi büfében meztelenül táncoltam (miközben gyéefet szidtam, aki a vörös seggfű zászlaja alatt kormányozta jégtáblának az országot, pont olyan esztelenül, ahogy azt a mai kormányfő teszik). Civilként mindig is azt gondoltam, ha az emberek meztelenül és senkitől sem zavartatva sétálhatnának a nagyvárosi utcákon, az emberiség rengeteg problémáját meg tudnák vele oldani. Színészként ezt másképpen gondolom. Nem tukmálhatjuk rá a csupasz és cinikus pöcsünk látványát csak úgy a nézőkre. Mert ha tévében ilyenre szörfözne, továbbhajtja másik állomásra. De a színházban ez másképp van. Ott mintha olyasvalamivel kínálnánk meg a nézőt, amit ő nem kért. Oké, fel lehet állni, és egy bocsánatszabadleszneharagudjon – al, seggét elhúzva a többi néző előtt, kimenni a nézőtérről, de ez mindig feszkót szül. A másik ellenérvem: a meztelen színész nem civil. A jelmez – ahogy a szó is jelzi – azt jelzi, hogy ez szerep. De ez én meztelen farkam már csak az enyém (vagy azé, akinek adom). Emlékszem, A zöldhajú lány című rockoperában le kellett vetkőznöm, és a pöcsöm úgy bújt vissza az ágyékom védelmébe, mint a csiga szarva. Nem a szeretkezés gondolata járt a fejében (hogy finoman fejezzem ki azt, amit másképpen is tudnék). Pedig előtte egy statisztalány, ott a portál takarásában, szépen megszívta, mint borász a lopót, hogy mire színre lépek, legyen egy kis élet benne… Meg persze volt kéznél egy kis hidegvíz is, ha túl fickósra turbózná fel szájával a csaj. De amikor meztelenül kellett állnom a reflektorok előtt, az én szomorú féregnyúlvágyom egyből szundira ment, mint a fáradt munkásember. De az – színpad volt. Ezzel ellentétben, civilben soha nem szégyelltem a testem. Akkor sem, ott a büfében. ((MOST EGY MÁSIK TÖRTÉNET ÁLTAL BIZONYÍTOM, MILYEN ÖSSZEFÜGGÉS VAN KISS L. (SZ)EX ÚSZÓEDZŐ, ÉS A KAKUKKFÉSZEK CÍMŰ DARAB KÖZÖTT.))nfl
SZÍNHÁZI HÁZŐRZŐK 7. szín. (Kiss László esete a tótmarikkal) Van a Kakukkfészekben egy szitu, amikor elmegyógyintézetben egy lelkileg sebzett társukat (Billy Bibit) az őrültek halára marják és cikizik. Ezt a darabban úgy mondják, pontosabban úgy fordították magyarra: csirkebuli. A valóságban ez az etológiai jelenség nem csak a csirkékre jellemző. Bizonyos közösségekben (baromfiketrec, disznóól, emberi társadalom), ha az addig domináns példány megöregszik, a hierarchiában alul lévők ezt megérezve csipkedni, tépni kezdik. S utána a vértől megrészegülten, a gyilkolás örömének bacchanáliájában addig verik, amíg csak meg nem ölik. Ha egy farkas megsebesül, a társai seperc alatt széttépik. A vaddisznó koca élete árán is megvédi a malacait, de ha egyik megsérül, a koca megöli és felfalja. Nézzük a konkrét esetet: 55 ével ezelőtt elítélt a bíróság egy fiatalembert. Nem tudjuk, a valóságban is megtörtént-e az erőszak. Abban a korban még voltak előre megírt ítéletek (Tanú), és kivégzések, hatalmi koncepció szerint is. 20 évvel ezelőtt egy homoszexuális úszómenedzser (Zemplényi) fiúkat hozatott ki a börtönből, és azokkal hetyegett. Ezzel egy időben egy másikról is kiderül: pedofília, szado-mazo és még több olyan dolog, amire Sade márki is cuppantott volna: mmm, ez igen, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Egy közismert színészkollégám (nem hatalmazott fel, hogy kiadjam a nevét) lányát, aki jobb időt úszott annak idején Kovács Áginál, Szécsy Tamás tette tönkre: megroppantotta a gerincét, soha többé nem mehetett vízbe. Elérkeztünk Kisshez: nem tudjuk, 55 évvel ezelőtt pontosan mi történt. Ami tény (olyan szigorú tény, mint a 10 aranyérem), hogy elítélték… de ez is furcsa, mert a nyilvántartásban nincs nyoma (ezt Lázártól tudjuk). De a közvélemény nekiesik, széttépik. Csirkebuli. (Egyébként az említett darabban McMurphy is nemi erőszakért ül.) Idáig két különböző Kakukkfészek előadásban játszottam: 36 évvel ezelőtt McMurphy szerepét, 13 évvel ezelőtt pedig az indián bőrébe bújtam (így mondják ezt a szakmában, pedig nem lehet valakinek a bőrébe bújni, csak ha megöli és megnyúzza az ember: A bárányok hallgatnak). És több különböző más előadásban láttam: Kapás rendezése, Szamóca alakítása… De ez eddig a leg-élethűbb, s egyszersmind a legkegyetlenebb csirkebuli. Főleg, amilyen csirkebulit csinált a média, ebben az emberketrecben. Az addig domináns alfa-hímet, a vezért, aki megöregedve védtelenné vált, meg kell ölni. Az állatot, aki nem képes tudomásul venni a visszautasítást, és erőszakot követ el, úgy hívják: ember. Azt a csőcseléket, aki ezt az állatot élete végéig csípi és tépi, úgy hívják (itt kifogyott a tollamból a tinta, és a tintámból a toll). (A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNET hétfőn reggel 9.-kor.) nfl
