VAN EGY TIPPEM a hajléktalan sorstársaim számára: menjenek el Oszlóba, lőjenek le 89 embert, kapnak érte háromszobás lakást tévével, teljes ellátással és konditeremmel, mint ez a brejvik. Aztán pereljék be az államot, kapnak majd kártérítést, mint az itthoni cuslágok, meg ez a nemrég elkapott abdeszlám. Épp hogy elkapták, máris beperelte az ügyészt az abdeszlám. Lám, fasza dolog ez a neo-liberalizmus. nfl
SZÍNÉSZEKKEL BESZÉLGETTEK a ma reggeli egyik műsorban: szerkesztők szemében minden jel szerint még fontos figura a színész: olyan fontos, mint egy virágváza a stúdió asztalán. Ha nem is mond nagy dolgokat, a háttértévéző tekintetét legalább pár percre odaszippantja, és ennek mégis van némi reklámértéke. Mondhat bármit, úgyse figyel rá senki, de annyi figyelem talán mégis felé fordul, mint egy főzőműsor sztárvendégére. Mert mindenki megszokta, sőt elvárja, hogy az un. híres emberek a legváltozatosabb témákban nyilvánuljanak meg a médiában: fűszeres recepteket ajánljanak, és általában előre kiszámítható mélységben és tartalomban nyomják a közhelyeket. A politikába ugyanúgy nem folynak bele, mint a régi rendszerekben, leszámítva azokat, akik minden kurzusban ott állnak az emelvényen, vagy akik az aktuálisan hivatalban lévő miniszterelnökkel fociznak/vadásznak/melegbárba járnak… és ez mindenkinek megfelel, nagy vizet nem zavar, csak a felszínt piszkálgatja, mert a médiaipar már rég nem komolyan vehető, majdnem annyira margón kívüli, mint a színészet társadalmi státusa, és úgy általában a prózai színház.
A festett szőke pasi úgy ül a fotelben, mintha kezében az országalmát tartaná: a sok királydráma, ugye. Egyszerre nyal be a rendezőnek, az igazgatónak, meg a szerzőnek, és olyan elégedett a világ menetével, hogy semmi megváltoztatnivalót nem lát benne, tehát olyan távol van a művészettől, mint lagzilajcsi a Pink Floydtól. Ide nyal, oda nyal. Milyen gazdag a mi nyelvünk, fürge és pontos. És ez a pasas olyan mereven hazafias, mint Bruce Springsteen a Born in the U.S.A. videoklipjében. nfl
