Riportok a kanadai vadonból

A  BULAWAYOI  ÉJSZAKÁBAN.  Eljárogattam a prosti-negyedbe is, de csak megfürödni a bűn levegőjében. Szándékosan jártam olyan utcákon, ahol szajhák vannak, izgatott a lehetőség, hogy elmegyek egyikükkel, de aztán nem mentem el egyikükkel se, csak beszélgettem velük. A sorsuk jobban érdekelt, mint a testük. Legkevésbé valami homályos morális akadályok tartottak vissza, talán inkább a szifilisztől való félelem. (Most, hogy emlékeimen kérődzöm, eszembe jut a tegnapi híradó vezető híre: az afrikai bevándorlók ismét behozták Európába, a már eltűnőben lévő egzotikus nemi bajt. Welcome, mr. Sifilis!) Vissza a kurvákhoz: ez az intézmény, ha úgy nézzük, ahogyan szerintem mindent néznünk kellene, tehát előítéletek nélküli friss tekintettel, akkor a kurvaság szent intézménye puszta létezésével is boldogító hatást gyakorol az örömöt kereső emberre. Az éjjel nyitva tartó italozó helyeken alkalmam nyílt a csábító teremtések tanulmányozására, de érdeklődésem nem volt egyoldalú. Bármilyen tartózkodó voltam különben, hamarosan személyes kapcsolatba kerültem néhányukkal. Egy hatalmas testű nő, akinek olyan fekete volt a bőre, mint egy sztahanovista kéményseprőnek, és minden igyekezetével fel akarta hívni magára a figyelmemet, ami sikerült is neki. Senki nem talált volna benne semmi vonzót, csak én. Futólag egymásra néztünk az utcán. Szoros, sárgásbarna ruhában járkált fel-alá minden délután, a Harding utcából kiágazó sikátorban. Behívtam egy kapu alá, adtam neki ötven dollárt, és megkértem, meséljem magáról. A velük való érintkezésemben volt némi része a veszélyesség varázsának is. Ugyanis a nő, aki hivatásszerűen szolgálja ki az emberi baszásvágyat, koránt sem mentes a fékezhetetlen szenvedélyességtől, amit magam is sajátomnak tudhattam. És ami közeli rokonságban van a vadászattal, és a halállal. Persze, az előző mondatomban írhattam volna a “baszásvágy” helyett mást is, de nincs az az isten, amiért kedvem lenne belekezdeni egy olyan mondatba, melyben a derék magyar szót, a “baszás”-t lecserélném a kékharisnyák szájába való, nyamvadt “szeretkezés”-re. Nincs is szebb szavunk a “baszás” szónál, kiérzik belőle az ősiség, a jurták fülledt pinaszagát érzem belőle. Mert lehetne mondani és írni szexet is, ami orvosiasan steril, vagy a nyegle “dugás”  is szóba jöhetne, de egyik sem fejezi ki azt, amit a baszás. Ahogy minden állatnak külön szót találtunk ki erre, ott van a szarvas bőgése, a vaddisznó görgése, a menyét pacsmagolása, a görény pepecselése, úgy az ember legszebb szava erre, a baszás, nincs mit ragozni ezen tovább. nfl