MEGOSZTOM AZOKKAL, akik már ismerik a FARKASFOGat, hogy ezen a nyáron újra megírtam ezt a regényt. Nem a nyilvánosságnak (vagy csak talán) – magamnak. A szereplők ugyanazok, többnyire helyszínek is, csak a történet más. Mi lett volna?, ha nem úgy történik benne az a fordulat, ahogy két éve kitaláltam és megírtam, és ahogy megjelent. Azzal kezdtem, hogy kihúztam belőle minden vadászatot (bár az erősen vérző tevékenység, thrillerbe való). A kiszámítható fordulatokat meghagytam, hiszen azok úgyis kiszámíthatók. A váratlan fordulatokat helyettesítettem be még váratlanabbakkal. Talán a színészi énem salakja: hogy estéről estére javíthattam az alakításon. Ebben, az újraírtban is ki akartam próbálni ezt, s lett belőle egy teljesen másik regény. THRILLER címmel el is küldtem egy nagy kiadónak, jelenleg olvassák éppen (vagy nem). És, ahogy a Macska-jajban mondják: jobb lett, mint az eredeti. De:
Az Univerzum miféle apály-dagály mozgalma hívta elő, hogy az öt befejezett, és egy most készülő regényem közül négy címében égitest van (nem számolom ide a novellás köteteimet, és vadászkönyveimet). Napszél; Napkitörés; Vörös nap; Holdvilágnézet (még nem jelentek meg). Égitestek, ugye? És aki írta: Földi.
S talán ebből adódik a sokszor emlegetett rögeszmém, hogy az én világnézetem – holdvilágnézet. Van benne liberális (nem olyan, mint ezek), nemzeti (nem olyan, mint ezek!), szociális (nem olyan, mint ezek, és azok voltak!) Mert szeretem az őszinteséget, mint a kegyes hazugságot, és gyűlölöm a tetszőlegesen értelmezhető mondatokat, tehát gyűlölöm a politikusokat (persze nem mindet olyan hévvel, mint a közéletünk legundorítóbb férgét, azt a betűembert). Pártom sem itt van a földön (Haza a magasban?), ott van messze fönt, talán a Kis Herceg bolygóján, a három kialudt vulkán mellett, ahol a (párt)bárány nem legeli le az egyéniségek rózsáját. Mert tüskét tud növeszteni ahhoz, hogy ez így legyen az idők végeztéig. nfl
