A SZÍNÉSZT NEM AZ ESZÉÉRT SZERETIK. Magammal példálózom, nem mással (pedig tudnék). Vagy 35 évvel ezelőtt, amikor a rockoperával topon voltam, meghívott egy gimnáziumi tanár, hogy vegyek rész egy órájukon. Amikor megláttak a diákok, valósággal visítottak, mint egy koncerten. Aztán beszéltem, valami nagy marhaságot mondhattam, mert a tanár elnéző mosollyal fordult a diákokhoz, olyan arccal: a színészt nem az eszéért szeretjük. Igen, a színész, amikor színpadra lép, kivilágítja az arcát, eszét, amikor lejön – leoltja a lámpákat.
2015.10.11. 10:04 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr797956386
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
