SZÍNÉSZNŐT SZERET a Diadalív hőse, Ravic. Nem rossz regény, csak túlírt; túl könnyű kézzel írta meg Remarque. “Túl jó”. Ezt mondta Weöres S. is a kamasz EP-nek, amikor az megmutatta neki első novelláját: “Túl jó, de azért jó.” És ezt mondta 50 évvel korábban Kosztolányi, a kamasz Weöresnek. A nemzedékek kézfogása. Visszatérve Remarque-hoz: a Diadalívben benne van, hogy milyen a se-veled-se-nélküled szerelem. És hogy színészekben, színésznőben nem szabad megbízni, mert ez az emberfajta felületes, infantilis, irigy, kíváncsi, közönyös, közömbös, buta, kenyetlen. Ha nincs is meg mindez egy személyben, nagy halmaza bizos. (Kéretik nem arcozni, benned is megvan, pedig azt hiszed, hogy nincs. Ezt onnan tudom, hegy bennem is megvan, pedig azt hiszem, hogy nincs.)Más téma: holnaptól az Avon gödöllői gyárába megyek rakodómunkásnak. Samponokat, és egyéb kozmetikai szereket pakolok majd a ládákba. Amivel a színészek tisztálkodnak, amennyiben. Ezért egy darabig nem írok.
2015.07.28. 10:24 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr67660232
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
