MIELŐTT BÁRKIBEN ama tévképzet alakulna ki, hogy egy magyar színész olyan jól keres, hogy ilyen vadászatokat engedhet meg magának, leszögezném: mindez a vadászirodalmi tevékenységem hozama. És vadászbarátaim gesztusa. Mert amíg a színháziak megölni akartak – a vadászok életben tartottak. Az afrikai utam előtt nem sokkal írtam a Vadregényt, és egy jugó/oszták/magyar, (akkori idő szerint Bécsben élő) üzletember barátom, Tápai Tibor azt mondta: legyen már egy egzotikus fejezet, elviszlek magammal az afrikai utamra. És lőn. Aztán amikor ‘97 ben megjelent a Vadregény, egyik este, miközben Az ember tragédiáját játszottam, otthon megcsörrent a telefon, és Valinak azt mondta egy távoli hang, hogy velem szeretne beszélni, mire Vali azt válaszolta: ez idő szerint épp Az ember tragédiájában játsza Lucifert, és miként egy nemzeti drámától joggal elvárható, ez este fél 11-ig tart, úgyhogy tessék majd 11 körül hívni. Mire a vonal másik feléről, magában számolva: Aha, tizenegy, az itteni idő szerint délután egy. Mire Vali: Honnan telefonál maga? Mire a másik: Alaszkából.
És amikor hazaértem, valóban felhívott az illető, és azt mondta, kijutott hozzá a Vadregény (a könyvek sorsa, ugyebár), és ennek késztetésére meghív Alaszkába. Nos, ebből lett az 1998.-as, és a 2001.-es utam, amikor végigjártuk “Nagyországot” (ez indiánul Alaszkát jelent) a Kenai-félszigettől, Alaszka egyik legészakibb pontjáig, a Prudhoe Bay-ig.
Majdnem ugyanígy történt a kanadai is: Németh Jenő, akkor még ismeretlen torontói honfitársdam, olvasva a hozzá kijutott könyveimet, meghívott vadászni, amit aztán összekötöttem azzal a lehetőséggel, hogy pár hónapra elmentem Alberta északi részére a fakitermelésben dolgozni (Jack London hatása), és visszaútban leszálltam Torontóban, és akkor vadásztam Ugray Tamás kanadai vadászírónál, és Németh Jenőnél, valamint az említett Barnánál, Ontario északi részén. Ebből írtam a Vadászat karácsonyai, című hetedik könyvemet.
Végül még egyszer felsorolom azokat, akik “szponzorálták” a vadászataimat: Tápai Tibor, Rudolf Andor, Németh Jenő, Ugray Tamás, David Vos, Radan Spasic. Ugyanígy köszönettek tartozom a kiadóimnak, és azok vezetőinek: Körtvélyesi Erzsébet, Esterházy György, Zoltán Attila és Dénes István. (A végén majd még belecsúszom egy mézes-taknyos, Oskar-átadásos köszöngetésbe: anyámnak, felségemnek, családomnak, és Cirinek, a macskámnak.)
