KUSTURICA TALÁN MÉG NEM IS TUDTA, hol van Mokra Gora, amikor mi már évek óta ott töltöttünk pár napot. Aztán 2002.-ben megérkezett Kusztó, megkezdődött az Az élet egy csoda című melodráma forgatása, több napot bámészkodtunk ott a családommal a forgatáson, (kicsit nehezményeztem, hogy a forgatókönyv szerinti magyar zeneszerző szerepét, közös barátaink javaslata ellenére sem én kaptam meg). Ettől kezdve Kusztó elkezdte felvásárolni a környéket, állami pénzből megépítette a filmvárost, miniszterelnököket fogadott, és Nyikita Mihalkov is ott lébecolt pár napot (mondjuk, ez nem baj). Ömlött oda az állami pénz. Akkor lettem kuszto-szkeptikus. Aztán abban a városban, ahol másfél évet töltöttem, a korábbi Fideszes polgármester lett a nemzeti (mi nem az manapság?) fejlövési minisztérium állattitkára, attól kezdve ömlött oda az állami pénz. Akkor lettem haza-szkeptikus. Aztán a cégéres gyéef nevű kecske cégére rábízott az Unió másfél milliárdot, hogy koszos kezével ellenőrizze a káoszos káposztát. Akkor lettem eu-szkeptikus. Aztán a blatter nevű hírhedt korruptert újra a pénzeszsák mellé ültették. Akkor lettem sport-szkeptikus. És így tovább a palimipiálódott világ, a bugyrai felé. Aki ezt nem undorral nézi, az túlélően cinikus, vagy hiányzik egy receptora.
2015.05.30. 08:18 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr677504378
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
