Jut eszembe, a múltkor sikerült magadra haragítanod az államtitkárt.
– Az egy szemét alak – mondta Élő. Persze közben mosolygott, így próbálta enyhíteni a sértést, mintha csupán tréfás csipkelődésről lenne szó.
– Pedig én azt állítottam rólad, hogy polgári író vagy, és azért írsz meg minden kényes dolgot, mert mint írónak a felelősséged súlyosabb, mint a nemzetbiztonsági miniszteré vagy a Kúriáé vagy a legsötétebb bankáré.
– Polgári író, én? – Odakiáltott Leonórának. – Hallottad? Én polgári író lennék. A rendőrség engem polgári írónak tart.
Leonóra megállt a koktél felrázásban, nevetve kiáltott vissza: – Más sem hiányzik neked, mint rendőrségi vád, hogy polgári író vagy. Egyébként szólatnál ennek a szervnek, hogy itt tilos a dohányzás.
– Az ügynököknek mindent szabad. Károlytóthkároly úrnak nem rázva a vodkamartinit!
Tóth Károly elnevette magát, füstöt köhögött, mindhárman nevettek. Élő ivott egy kortyot a söréből, letörölte a habot, de közben szemét úgy függesztette Tóth Károlyra, hogy várható volt a téma folytatása.
– Szerintem nincsenek ilyen skatulyák, vagy ha mégis, legfeljebb Márai gyömöszölhető bele.
