Visszatérő módon átkozom az emberiséget, pedig annak csak egy/hétmilliárdomod részét: önmagamat kellene átkoznom. Elátkozott önmagamat! Mert bár minden ember gyarló, és sok mindent el lehetne mondani az emberi fajról ((kezdve a keresztre feszítés humánus szokásától, át a Holocauston, Hirosimán, Csernobilon, Srebrenicán, amit mind te csináltad ,meg én, mert bennünk van az un. emberiség (az un. ebben a szövegkörnyezetben nem undorítót jelent, hanem hogy úgynevezett)), mégsem az a minden ember tette tönkre az életemet, hanem elsősorban (először, véletlenül úgy írtam: elsősörben. Frajdi elütés), szóval, elsősorban én, saját kezűleg. De mások is besegítettek, persze.
Nem véletlenül látta meg bennem 23 évvel ezelőtt Zsótér a Cyrano szerepét, és nem véletlenül életem talán legjobb alakítását abban tettem. Szórd a világra keservedet, de valld be magadnak, hogy mindez azért van, mert Roxanne nem szeret. Nem emlékszem szó szerint Ábrányi Emil fordítására, de valami hasonlót mond a cukrász Cyranonak. A különbség, hogy esetemben Cyrano és Roxanne egyaránt én vagyok.
C.
