HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Mikor ér véget az élet

2014.12.02. 12:19 calvero56

Véleményem szerint mind úgy látjuk az életünket, mint valami elbeszélést, és hiszem, hogy a pszichológusok is is hasznát látnák, ha ezt tudomásul vennék. Ha valaki leéli a szokásos hatvan évet, minden esélye megvan rá, hogy az élete, mint formás elbeszélés, véget ér, és mindaz, amit még le kell élnie, csak utóhang, epilógus, ajánlás. Az életnek még nincs vége (kivéve, ha az embert nem Balikó Tamásnak hívják, satöbbinek, mert az övé tegnap véget ért), de a történetnek igen.

Egyesek azonban annyira összeegyeztethetetlennek érzik, hogy beköltözzenek egy utóhangba vagy epilógusba, hogy öngyilkosok lesznek (Hemingway, satöbbi).

Az én apám története példának okáért akkor ért véget, amikor miattam szétlőtték a lábát. Miközben én nem is voltam jelen. De én vittem őt bele a vadászat szenvedélyébe.

Ekkor jelent meg a novella végén a felirat:

                                                                     VÉGE

De nem jelent meg. Apám még utána tizennégy évig élt. De életének akkor már rég nem volt története. Fennmaradó évei csak lepukkant régiségbolt volt: hevenyészett emléktárgyak, kacatok, skatulyákban eldobnivaló dolgok.

Az én életemnek akkor lett vége:

2004. december 5. Amikor elutasították a határontúli testvéreimet.

Amikor gyéef hazugságáról szóló beszéde mindnenki füle számára hallható lett. És azon kívül, hogy a főváros pár napra olyanná vált, mint egy megpörkölt pirítós, nem lett semmi következménye; még csak el sem pirult senki ama beszéd miatt (sem az előző miatt).

Ma is aktív nemi életet élek, de már régen nem élek. (Platóntól kérdezték idős korában, milyen az, amikor vége a nemi életnek, mire az öreg bölcs: “Az olyan, mint amikor valakit végre engednek leszállni egy vadlóról”).

És az ország élete is akkor ért véget, azon a napon. Akkor sem történt volna másként, ha akkor gyéefet valaki lelövi, amit magam is szorgalmaztam azokban a napokban, a miskolci színház társalgójában. Ma sem viselkednék másként, mert nincs okom másként vélekedni. Mert az élet engem igazolt. És a halál is.

Csak éppen a világnak még nincs vége. Majd amikor ez bekövetkezik, olyan lesz, mint egy szentimentális, taknyos-nyálas amerikai film befejezése:

                                                                    THE END

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr736951383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása