A „madvacska”
Első feleségem így mondta a vadmacskát. Mert akkor még elég hiányosan rendelkezett a magyar nyelv használatához szükséges szókinccsel.
Annak idején lőttem első vadmacskámat, ami akkori idő szerint Jugoszláviában nem volt védett vad, mert akkor még volt ilyen nevű ország, hogy Jugoszlávia, ahol a vadmacska nem részesült védelemben (tudtommal ma sem védett a nemlétező Jugoszláviában, ami később Kis-Jugoszáviává zsugorodott, aztán Szerbia-Montenegróvá, végül Szerbiává szomorodott, Koszovó nélkül)). És Ő így mondta: „madvacska”.
Ilyenkor nagyon szerettem Őt.
Találkozás egy fiatalemberrel
Ez, ugye egy remek Karinthy sci-fi.
Amikor megláttam Milky Chance kipjét, még nem tudtam, miért ismerős, márpedig akkor láttam először. Aztán ráismertem: hiszen én vagyok. Fiatal koromban. Számos fiatalkori fotóm bizonyítja, hogy 19..-ban ülök a csantavéri utcán, nézek magam elé, és önző dalokat rögtönözve mulattatom az alkalmi közönségemet, miközben szemem a semmibe réved.
Azóta sokat változtam.
Annyiban, hogy még közömbösebb.
Nagyapám
a legendás, aki mindkét világháborút megszenvedte (a másodikat megérdemelte, mert önkéntesként ment a Don-kanyarba pufferként, s lett több évig hadifogoly).
És amikor a gyermek anyám meglátta, elfutott előle, mert nem ismerte meg.
Szóval, amikor a legendás nagyapámat megismertem, akkor már a legendás nagyapám öreg volt. És meg is halt 1971 június 3-án.
Volt szíves megtisztelni az őt tisztelő, és a két nemzedékkel kővetőt, hogy a születésnapomon halt meg, és az érettségi napomon. És így aznap este nem mondhattam meg Simon Valinak, hogy szeretem.
No, de mára ma már:
Ő a nagyapám, a legendás.
Kényszerbetegségeim
Néha kényszeresen igazat mondok (igazgatóknak, mindenféle főnököknek, olyan kurvaanyátok stílusban, amivel folyamatosan önsorsrontó vagyok (hogy a rontás jönne rám, mondanám, ha nem tudnám, hogy már rám jött).
Néha kényszeresen hazudok. Ha ezt írásban teszem, ezért pénzt is kapok, mert hozzáértők ezeket jó novelláknak tartják.
Igazmondásaimért többnyire közmondásosan beverik a fejem.
A hazugságaimat megfizetik.
Nincs véletlenül fordítva van bekötve a világ?, kérdem halkan, nem ordítva.
C.
