Amióta a volt hatvani polgármester (jelenleg orbáni állampatkány) időben kimenekült a süllyedő Vörös Csillag nevű hajóról, és elkonzerválta magában markszot meg lenint, valamint a kommunizmus utolsó leheletét, azóta Hatvan látványos fejlődésnek indult. Azóta az orbáni pénzverdék (értsd: elverdék) Hatvanba vannak becsatornázva; azóta Hatvant négyzetre emelték (matekból egyes: nem tudom, mennyi az). Kérdeném ál-naivan: miért nem jár minden önkormányzatnak, minden kurzusban ugyanannyi, alkalmasint több, mint a lobbistáknak, akik ügyeskedve, kedvük szerint kaparják ki a gesztenyét. (Egyébként a hatvani főtéren szép gesztenyefák állnak, de azok nem válaszolnak e kérdésre, és azok semmiről sem tehetnek).
De nem csak itt van ez így. Láttam a nyugat-szerbiai Mokra Gorán, amikor odatolta magát a Kusturica nevű regenát zseni rendező, oldalán a miniszterelnökkel (a ‘szom tudja, melyik volt: egyik korruptabb, mint a másik, pláne a másik), onnantól ezerrel kezdett fejlődni az addig jelentéktelen hegyi falu; filmváros épült a kalibák helyén, és a környék Svájcra kezdett hasonlítani. Csak a falu párton kívüli lakossága maradt ott a nyomorban.
Hatvant is négyzetre emelték, mióta az orbángyerek bevette. Úgy értem: azt a kormányba. Azóta, a panellprolik ízlése szerint a régihez megtévesztésig hasonló új színre festik át a panelleket, panell-szlogenekkel szónokolva: “… jobban teljesít”. A szocreál retro-emlékek naponta öltik fel a fejlődés hazug színét.
C.
