Nagy Lászlóról láttam imént dokumentumfilmet. Kormos István beszélgetett vele a hetvenes évek elején. Sok mindent idézhetnék tőle. Nem teszem. Csak azt az evolúciós tényt, amit Ő mondott: hogy a Neandervölgyi ember életrevalóbb és tehetségesebb volt, mint a homo sapiens, de a homo sapiens lerohanta őket barlangjaikban, és agyonverték a neandervölgyieket. (Az agresszív homo sapiens. Ami emberré vált, és istennek képzeli magát). Rossz belegondolni, mennyivel másként alakulhatott volna az emberállati faj későbbi sorsa, ha a szelídebb neandervölgyiek megvédik magukat, és győznek. Talán ma nem lenne naponta gyermekgyilkolás Gázában és Ukrajnában, s másfelé.
Nagy László erre az mondta: „Semmit sem változott a világ”. Eme nyilatkozata óta eltelt negyven év. Jelentem Mesterem ((„kapitány, kapitányom” (de ez egy másik tragikus történet)), azóta sem változott a világ. Ma is bunkók bunkóznak, gyilkolnak… ma már nem bunkóval, mint az emberi faj kezdetén. Azóta megjelent a színen a közélet legundorítóbb férge: gyéef, aki bunkó, de mégis bunkó nélkül gyilkol: a szavaival.
Nem szoktam azon gondolkodni, van-e Isten, s ha van, hogyan néz ki.
De imént megláttam a tévében Istent.
Nagy László arcformájában.
„Adjon az Isten fényeket
Temetők helyett életet
(…)
Nekem a kérés nagy szégyen
Adjon úgy is, ha nem kérem”
C.
