199o után már hamarosan látszott, hogy a nem-déef is ugyanolyan, mint elődei voltak, csak "demokratikus" álruhában. Megkomponálják maguknak az olajszőkítés műfaját. Akkor jöttek a dögkeselyűk. És a nomenklatúra dögei, akiket pedig már politikai halottnak véltünk, fillérekért privatizálták a gyárakat, meg minden mozdíthatót és mozdíthatatlant; a kiszolgáltatott munkásokat indoklás nélkül utcára tették.
De csak 1994-ben jött el az a skandalum, amit magam sosem képzeltem: hogy azok közül sokan, akik velem együtt skandáltak a víz-lép:csőd tüntetésen, összeálltak a visszarendeződő komcsikkal. Én aznap, a választások után pufajkát húztam (korábban vadászati célra vásároltam az Ecseri piacon) és napokig azzal gúnyoltam a közvélerményt, hogy : győztünk, elvtársak, éljen rákosi és kádár! Amit az akkori igazgató nehezen viselt, és kirúgásommal fenyegetett.
Jött 98, majd 99. A nátó bombázza Szabadkát, Lilla lányom sír a telefonba: apa, félek!
Akkor céltáblát rajzoltam a trikómra, és azzal jártam mindenfelé.
2oo4 december 5. A trabantmagyarok elutasítják a határontúiakat.
Színrelép a közélet legundorítóbb és fegvérszívóbb férge: gyéef.
Vége.
C.
