írtam neked Barátom a legendás nagyapámról (két világháború, katonatiszt, kertész, festő satöbbi), de igazságtalanul nem írtam a másik nagyapámról.
25 évesen halt meg az 1932-es világjárványban, tüdővészben.
A nagyanyám ott maradt 23 évesen egy kétéves, és egy kéthónapos gyerekkel (utóbbi volt apám).
És e téli napon, a férje temetésén letette az ágyra a csecsemő apámat.
Hátha valaki rádob egy nagykabátok ((a gyászolók közül) ugyanis nem volt fogasuk sem)).
És megfullad a kabátok alatt apám.
Apám nem fulladt meg.
Ezért következett
ama gyászos esemény
hogy megszülethettem.
C.
