Nagyvenöt éves koromig úgy szörföltem át a problémák felett, hogy néha csak utólag vettem észre a magától megoldódó problémát. Még ötvenig sem okoztak problémát a problémák. Utána jött el ama korszak, amikor a problémák halmozódni kezdtek, és ha esetleg volt is lelki erőm megoldani, búvópatakként máshol ütötte fel a fejét ugyanaz a probléma. És osztódással szaporodott, mint a giliszta, ha letté szakítod, nem egy halott giliszta lesz, hanem két élő giliszta; a gyíknak ha leszakítod a farkát, két farkat növeszt (Montenegróban sokszor megfigyeltem ezt).
Kár, hogy a Kétfarkú Kutya párt nem indult az epés választásokon, mert rájuk szavaztam volna (ha szavaztam volna, mint ahogy nem), mert ők ígértek megoldást a halál problémájára, és ígértek örök életet a választási programjukban.
C.
