Arról már korábban lelkendeztem lelkesen, kedves lelkem, akinek szól ez a jegyzetem, hogy mennyi minden tetszik ebben a leendő Múzeumban. Igen, annak az amúgy kedves és szépen őszülő, vonzó hölgynek (bár ez egy archaizáló kifejezés, hiszen a „hölgy” a régi magyar vadásznyelvben menyétet jelentett), akivel az ott kiállított könyvekkel kapcsolatban beszélgettünk, és ami a válogatást illeti, volt és van néhány halk észrevételem. Az már ab ovo furcsa, hogy te, kedves lelkem, nem vagy barátja a vadászati tevékenységnek, kimondtad, hogy véres munkának tartod, ezen kívül a vadászirodalmat sem tartod valódi irodalomnak, Széchenyi Zsiga bácsi életművét leszámítva. Ez utóbbi értékeléseddel majdnem egyet is értek, mármint a Zsiga bácsira vonatkozó részével. Csakhogy én szerény egész vadászírói életművemet, a múlt század 199o-es évétől kezdve, amikor az eső könyvem megjelent, annak szándékával írtam; minden mondatban az eltökéltség vezette a tollamat, ujjamat a billentyűzeten, hogy integrálni akarom a vadászirodalmat az egyetemes magyar irodalomba. Ennek érdekében jártam végig Zsiga bácsi útját Alaszkában s írtam meg az alaszkai könyvemet. Azért próbálkozom olyan irodalmi műfajokat beépíteni a vadászirodalomba, mint pl. a thriller, és a már megírt és befejezett pikareszkem (kalandregényem), hogy minél több nem vadász olvasót vonzzak be a vadászirodalom területére, ahogy a múltban Zsiga bácsi könyveit is ezrek olvasták azok közül, akik soha nem akartak fegyvert fogva „vadat űzni”, vagy lesre ülve hallgatni az „erdőzúgást.” Arról már pár napja szóltam a blogomban, hogy mit keres két könyv is az oktatási szándékkal kiállított vadászkönyvek közt, hiszen Róna István nem írt könyveket, tehát nem volt vadászíró, de még író sem. Azt kihagytam a múltkori jegyzetemből, hogy miféle megfontolás tétette oda… ráadásul Zsiga bácsi emlékszobájába Szuhay István könyvét. Ha Zsiga bácsi élne, és meglátná azt a Piga, Piga című könyvet, bizonyára a csukott ablakon keresztül dobná ki a térre. Mert az a Szuhay István Földes László álneve volt. Nem ez a baj, sok író élt ezzel az eszközzel; én használok írói álneveket. A baj az, hogy az említett személy könyvei telis-tele vannak bődületes szarvashibákkal. És nem csak a szarvasokkal kapcsolatban; a mongóliai könyvében például azt tudta írni, hogy keresztezni kellene a szibériai őzet az európai őzzel, mert mennyivel nagyobb agancsa lenne. Csakhogy a zoológia elemi szintjén tudnia kellett volna, hogy bár a két alfaj keresztezhető, de a testnagyság különbsége miatt nem tudná a suta világra hozni a sokkal nagyobb gidát. És ilyen ordító szakmai hibákkal vannak tele a Földes könyvek. Az csak mellékesen, hogy azért tudta végigvadászni a világot, mert a kádári korszak vezető politikusa volt, akit, ha nem hal meg a rendszerváltás előtt, akkor biszku-módra bíróság elé állítottak volna, mert hiteles bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy az ávósokkal ő lövetett a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről a téren tüntetőkre, és öletett meg sok embert. És ennek az embernek a könyve ott van, közvetlenül Zsiga bácsi két polcon felhalmozott, négy nyelven megjelent fantasztikus életműve alatt.
Sok minden nagyon tetszik ebben a leendő Múzeumban. Néhány dolog nem, közte a könyvek összeválogatása sem. És minden, amit mondok, a jobbító szándékkal teszem: azért jöttem ide. Nem ártott volna a vadászati bibliográfiába (is) néhány hozzáértőt beavatni.
Calvero
