Hónapok óta szigorú rendszernek vetettem alá magam. Testi-lelki edzés, egészséges életmód, elegendő alvás és – természetesen – száz százalékos absztinencia. Az rendszer, és az önmagammal szembeni szigor célja nem az, hogy fiatalabbnak hassak, hanem hogy életben maradjak. Ezen kívül kedvemre is van ez az életmód. Bármennyire is linknek látszottam világéletemben, voltaképpen mindig szerettem a kötött napi rendet. Számos hibámmal szemben egyetlen erényem a kényszeres pontosság volt, s ma is az. Ez talán még zenész korszakomból maradt meg: a négynegyed az négynegyed. Már csak ezért is nehéz magyarázatot találni arra, hogyan fulladt káoszba az életem az önpusztítás és a tönkrement kapcsolatok örvénylésében, amelyet időről-időre a kábulat éjfekete periódusai tarkítottak.
Holnap Komlósra megyek, csak ásványvíz és szalonna, hagyma; rendet rakás kívül-belül; ha már nő a fű – kaszálás… Jut eszembe: mennyire félreértett valaki a múltkor, amikor azt kérdezte, honnan a Nomád előnév, és én azt mondtam, hogy: ha fogy a fű, akkor tovább hajtom a bennem lakó állatot. És az illető úgy nézett rám, hogy meg kellett magyaráznom, hogy estemben a fű nem az a fű, hanem valóban az a fű, amit a csorda legel az ősmagyar pusztán. Még ivós korszakomban is mindig hagyományos kocsmatöltelék voltam, és nem használtam füvet… sem szert… legfeljebb a címben és az első bekezdésben említett rendszert. Sok együttvadászataink közben ezt még Stohl Bandi is tiszteletben tartotta, és a jelenlétemben nem haszáltunk más szert, mint a legszörnyűbbet, az alkoholt.
Calvero
